Bevezető Világosan látszik, hogy mi most a mobilos iparág legújabb trendje: minél jobb kijelző/előlap aránnyal rendelkező készüléket gyártani. Ezt követi a Samsung, az Apple, vagy...
Világosan látszik, hogy mi most a mobilos iparág legújabb trendje: minél jobb kijelző/előlap aránnyal rendelkező készüléket gyártani. Ezt követi a Samsung, az Apple, vagy éppen a Xiaomi, más kérdés, hogy mindegyik csak a felső kategóriás modelljeinél veti be ezt a képességet. Nem úgy az LG, aki egyébként az egészet elindították a G6-tal, ám hamar rájöttek, hogy a FullVisionnek nevezett megoldás tetszik a népnek.
Ennek örömére pedig kiadták tesztalanyunkat, a Q6-ot, ami külsőleg egyértelműen a korábbi csúcsmodellből (hiszen már a V30 vette át a szerepet) építkezik, ráadásul még ütésálló is, szóval tényleg van mivel kiemelkednie a szintén erős konkurensek közül, és akkor még az arcfelismerésről nem is beszéltünk.
Az előlap terjedelmes, egészen pontosan 78%-át foglalja el a Gorilla Glass 3 üveggel védett, 5,5 hüvelykes, Full HD felbontású FullVision IPS kijelző, ennél a vetélytársak sokkal kevésbé kompaktak, a méretes panel ellenére mindössze egy 142,5 x 69,3 x 8,1 mm-es és 149 grammos eszközzel van dolgunk. Az LG mérnökei ráadásul megoldották, hogy habár IP-minősítést nem kapott a telefon, a prémium anyaghasználatnak köszönhetően megfelel a MIL-STD-810G katonai szabványnak, ergo még az ütéseket is az átlagosnál jobban bírja, más kérdés, hogy ezt nem specifikálták pontosan.
Nemcsak a képernyő érdemel dicséretet, hanem a felső részen elhelyezett szenzorok is. Egyrészt van egy 5 megapixeles, f/2,2-es, 1/5″-es előlapi kamera a telefonon, ám ennél izgalmasabb, hogy egy infra is helyet kapott mellette, a kettő együtt pedig az arcfelismerést végzi. Nesze nekeded Apple, a Face ID-t világmegváltó újításként adták el, közben az LG már a középkategóriában is erre voksolt. A biztonsági funkció remekül működik, nappal és sötétben is jó szolgálatot tesz, persze hozzá kell tenni, hogy hiába használjuk ki az arcfelismerés javítása funkciót, attól még egy napszemüveg megbolondíthatja a rendszert.
Az LG sajnos nem erőltette meg magát a hardvernél, egy Snapdragon 435-ös rendszerchip került a burkolat alá. Ez 1,4 GHz-es nyolcmagos (Cortex-A53) processzort jelent, emellé társul még 3 GB-nyi rendszermemória, valamint microSD-vel bővíthető 32 GB-os adattároló. A grafikus feladatokat az Adreno 505 látja el. A specifikációkból is látszik, hogy bár nem rossz a helyzet, azért a Snapdragon 600-as sorozat valamelyik tagját nagyobb örömmel lehetett volna fogadni, több tartaléka maradna vagy maradt volna a telefonnak.
A rendszersebesség ennek ellenére egész korrekt, a normál feladatok végrehajtása során nem ütközik problémába a készülék, gördülékenyen nyílnak meg az alkalmazások is. A komolyabb tevékenységek viszont már galibát tudnak okozni, igaz, ritka alkalom ez, de azért tényleg érezhető a GPU és a CPU felső határa, főleg játékok esetén.
Jó hír, hogy az LG Q6 fedélzetén az Android 7.1.1 operációs rendszer teljesít szolgálatot, némi reményt lehet támasztani, hogy ezt egyszer Oreóra fogja frissíteni a koreai gyártó. Hab a tortán, hogy a vállalatnak van egy szerethető felülete, amit LG UX-nek neveznek, ebből az 5.0-s verziót telepítették. Ez az egész rendszerre kihat, ergo minden ikon, felület eltér a gyáritól, működésben viszont természetesen nem találunk különbséget. Felül vannak a programok miniikonjai, legördítható az információs sáv az értesítésekkel együtt, alul pedig vezérlőgombokat találunk, amiknek kiosztása változtatható.
Két eset létezik: az egyik, hogy nincs menü, mindent a főoldalakről érünk el, ami elég átláthatatlan megoldás, így aztán le lehet tölteni olyan megoldást, hogy legyen klasszikus kinézet. Mappázni csak a főképernyőn lehet. A telefonkönyvben prediktíven lehet keresni a névjegyek között, az üzenetkezelő lehetőséget kínál a kézbesítési jelentés megkérésére. Túl sok extra dolog nincs a telefonon, na nem mintha erre szükség lenne. Két app emelhető ki, az egyik a QNotes, amiben a jegyzeteknél szövegeket, képet, rajzot is elmenthetünk, a másik a Smart Doctor, ami a RAM-ot takarítja ki és a felesleges fájloktól segít megszabadulni.
A szoftverben kutakodva fedezhetjük még fel az FM-rádiót, a számológépet, a naptárt, a Google appokat, a fájlkezelőt, vagy éppen az ébresztőórát. A funkciók közül kiemelhető a konfort nézet (a fehér sokkal melegebb, tehát sárgásabb lesz, kényelmesebb így sötétben az olvasás a szemnek), valamint a témázhatóság.
Az előlapi kameráról volt már szó, de természetesen van hátul is, méghozzá egy 13 megapixeles, f/2,2-es szenzor, amihez egy szimpla ledes villanó tartozik. Videókat is lehet felvenni, méghozzá Full HD felbontásban és 30 fps sebességgel, lassított filmek sajnos nem készíthetők.
Kameramódokból mindössze kettő áll rendelkezésünkre: étel és panoráma, a filterek képeznek még némi bizsergést azokban, akik a fotókkal szeretnek babrálni. Van azért még pár érdekesség, ilyen a HDR, az időzítő, a hangvezérelt fotózás, a rácsvonalazás, valamint a sorozatfelvétel. Képeket maximális felbontásban 4:3-as, videókat pedig 16:9-es képaránnyal lő a telefon.
A képek nagyon rendben vannak, legalábbis nappal. Ilyenkor a vonalélesség remek, a dinamikatartomány is megfelelő, sokszor teljesen felesleges bekapcsolni a HDR-t, mert csak túlexponálja a felvételeket. A részletgazdagság rendben van, mondjuk azért a Normafáról lőtt képeknél már bajvan volt a kamera, ehhez komolyabb gépek kellenek. Este is el lehet szórakozni a telefonnal, ám ilyenkor elég stabil kezek és megfelelő fények kellenek, különben képes
Nehezen szakadt el a felső szegmensben az LG a 3000 mAh-s akkumulátor, de megtörtént. Ott, a középkategóriában viszont még előszeretettel veszik elő ezt a telepet, nem véletlen, hogy a Q6-ba is ekkora energiaforrás került. A készülék lazán kibírja a nap végéig, de ennél többet ne várjunk tőle, még akkor sem, ha többféle energiatakarékos módot lehet bekapcsolni, amikor már tényleg csak pár százaléknyi nafta maradt.
Azt már megszokhattuk, hogy adatkommunikációs szempontból már minden telefon hozza az elvárásokat, így ebben a kütyüben sem kell csalódnunk: 4G/LTE, 802.11b/g/n-es WiFi, Bluetooth 4.2, NFC, FM-rádió, valamint A-GPS (GLONASS) fért a repertoárba. A hangszóró hátulra került a hangminőséggel elégedettek lehetünk, nem szól kirívóan jól a mobil, de legalább azt hangosan teszi.
Az LG Q6 megmutatta, merre kell elmozdulni az iparnak, persze egy picit azt is, hogy merre nem. Utóbbival kezdeném. Az arcfelismerés jó, biztonságos, de az ujjlenyomat-olvasó gyorsabb, talán még kényelmesebb is, szóval őszintén szólva nem ártana meghagyni mindkét opciót, hogy a felhasználó választhasson. A koreaiak egy picit hardverezettség terén is megerőltethették volna magukat, de talán majd következőre. Innentől viszont csak a pozitív dolgok jönnek, nem is árt belőlük jónéhány, mert azért a nagyjából 90 ezer forintos szolgáltatói ár (független piacon nem kapható hivatalosan) nem kevés.
Az első és legszembetűnőbb természetesen a külső és ezzel együtt a kijelző, az ütésálló kialakítás üdvözítendő, a gyönyörű előlap és képernyő pedig pláne az, nagy panel, kényelmes kezelhetőség. Az üzemidő és a kamera helytáll a vetélytársak között, az anyaghasználat mindenképpen emeli a szintet, a zenei képesség pedig nagyjából közepesre értékelendő, ennél jobb a helyzet adatkommunikációs téren. Az tehát a száraz igazság, hogy az LG Q6 egy kiváló telefon, ám talán inkább iránymutató, mintsem a legjobb választás most, hiszen nem sokkal drágábban már ott a Samsung Galaxy S7, ezért az összegért pedig a Xiaomi is kínál már komoly lehetőségeket.
