Bevezető Nagyon friss hír, hogy a Nokia és a Xiaomi kollaborációja egyáltalán nem volt véletlen, hiszen ezzel a kínai vállalatnak nem kisebb célja volt, mint...
Nagyon friss hír, hogy a Nokia és a Xiaomi kollaborációja egyáltalán nem volt véletlen, hiszen ezzel a kínai vállalatnak nem kisebb célja volt, mint az európai piacra való betörést előkészíteni. Igen, a hazai földön és Távol-Keleten az egyik legnagyobb gyártónak számító Xiaomi ezzel megtette azt a lépést, amire már oly régóta várnak a felhasználók, hivatalosan is jelen lesznek az európai kontinensen.
Márpedig egy ekkora ugrás csak és kizárólag pozitív végeredménnyel zárulhat, hiszen a Xiaomi nevét már szinte a világ minden részén ismerik, ráadásul pont arról, hogy milyen jó ár/érték arányú telefonokat árusítanak, szóval eddig mindenki csak nyáladzott egy ilyen termék beszerzésének hallatán. Az építkezés persze még azért zajlik, nem két nap lesz ez, ráadásul addig azért kapható B20-as LTE hálózatot támogató telefon itthon. Pont ilyen tesztalanyunk, a Redmi 4X, ami az alsó ársávban mozog, mégis kiváló képességekkel rendelkezik, így aki nem akar sok pénzt kiadni a mobilért, de mégis korrekt teljesítményt szeretne, annak komoly alternatíva lehet.
Attól függetlenül, hogy hardverben már a belépőszintű készülékek is kellemes felhozatallal támadnak, külsőleg még azért nem gondolják túl őket. A mobil 139, 24 x 69,96 x 8,65 mm-es dimenziói és 150 grammos tömege is mutatja, hogy nem a világ legkompaktabb modelljét tarthatjuk a kezünkben, más kérdés, hogy nem is hatalmas, tehát akár egy kézzel is remekül kezelhető. Az anyaghasználat ellenben dicsérhető, fém és üveg váltja kívülről egymást, hibátlan összeszereléssel, tökéletes illesztésekkel. Az előlap ékessége az 5 hüvelykes, 720 x 1280 pixel felbontású kijelző, aminek pixelsűrűsége a kategóriának megfelelő, betekintési szögével nincs gond, ahogy a fényerejével sem.
Alul három vezérlőgombot lehet érintgetni, háttérvilágítással egyik sem rendelkezik, a sorrendjük sem változtatható, vissza, kezdőképernyő, alkalmazásváltó funkciókat látnak el. Felül mosolyoghatunk bele az 5 megapixeles, f/2,2-es kamerába, ami még arcszépítést is tud szoftveresen. Van értesítő led, a hangerőszabályzó gombok az egyik, a két SIM-et (micro + nano) vagy egy microSIM-et és egy microSD-t fogadó tálca a másik oldalra kerültek, alul van a hangszóró és a microUSB csatlakozó. A hátlapon a 13 megapixeles fényképező és az alá szerelt ujjlenyomat-olvasó vonzza a tekintetet. A biometrikus szenzor perfekt, nem elég, hogy gyorsan felismeri a mintákat, több dologra használható, kezdve az exponálástól egészen az alkalmazások zárolásáig.
A Qualcomm ugyan már bemutatta a telefonban duruzsoló Snapdragon 435 rendszerchip örökösét, gondunk ezzel a megoldással sem lesz, hiszen a nyolc darab 1,4 GHz-es magos tartalmazó processzor vígan elvan a HD felbontású képernyővel, marad erőtartalék, és akkor még a 3 GB LPDDR3 RAM-ról nem is esett szó, ami a programok futtatását segíti. Adattárolóból sem spóroltak a kínaiak, a papíron 32 GB-os egységből 25-öt tudunk felhasználni, a többin a rendszer feszeng az előre telepített appokkal együtt. Az Adreno 505-ös grafikus gyorsító limitált képességeket ad a felhasználó kezébe, játszani azért lehet a telefonon.
A rendszersebesség láttán kétségünk sem lehet afelől, hogy a Xiaomi mérnökei példás munkát végeztek optimalizálás terén. Nyilván az előbb leírt hardver-kijelző szimbiózis is sokat nyom a latba, hiszen ennél komolyabb feladatok elé is állították már ezt a lapkát, de tény, az alapvető funkciókat nyers egyszerűséggel teljesíti a készülék, komolyabb megterheléstől sem ijed meg, melegedéssel pedig csak alig érezhető módon találkozunk.
Az odáig egy dolog, hogy Android 6.0.1 operációs rendszer fut a mobilon, az előbb leírt optimalizálás inkább a MIUI 8.2 felületnek köszönhető, ami teljesen más ikonkészlettel rendkelkezik, ráadásul bármikor új ruhába öltöztethető. Nyilván a működési mechanizmusba nem szólt bele a gyártó; értesítési függöny, gyorsikonok, főoldalak, minden elérhető, a beállításokban lehet inkább elveszni, mert rengeteg személyre szabási lehetőség adódik.
Az egész állapotsort megváltoztathatjuk, konfigurálhatjuk, milyen ikonok jelenjenek meg, milyen legyen a töltöttség kijelzése, akad ne zavarj mód, sőt, akár második asztalt is létrehozhatunk, ami kvázi olyan, mintha két eszközünk lenne, vagy két felhasználó nyomkodná a telefont.
A Mi fiók gyakran jöhet jól, így mindenképpen érdemes csinálni egyet, például a témák letöltéséhez is kéri a rendszer. A vezérlőgombkhoz plusz feladatokat társíthatunk, így például megadhatjuk, hogy hosszú érintésre bezáródjanak az alkalmazások, vagy éppen elinduljon a Google asszisztens.
Szerencsére nincs sok felesleges program, két fontos azonban akad: az egyik a Biztonság, ahol a telefonon lévő felesleges fájlokat pucolhatjuk ki, kereshetünk fertőzéseket, vagy akár zárolhatunk appokat. A másik a távirányító, hiszen a mobil infrával is rendelkezik, így akár tévét, hifit, vagy lejátszókat tudunk vezérelni rajta keresztül. A repertoárból nem maradt ki az ébresztőóra, a google-ös armada (Térkép, YouTube stb.), vagy éppen az FM-rádió.
Ahogy korábban szó volt róla, elölre egy 5 megapixeles, f/2,2-es kamera, hátulra pedig egy 13 megapixeles, f/2,0-s, PD-autofókusszal (0,3 mp) ellátott érzékelő került. Videózni Full HD felbontásban lehet maximum, méghozzá 30 képkocka/másodperc sebességgel.
A szoftverben rögtön lehetőséget kapunk a HDR, a vaku, a filterek, valamint a módok bekapcsolására. Utóbbinál a normál, a panoráma, az időzítő, a hangvezérlés, a kézi (csak a fehéregyensúly és az ISO módosítható), a vízmérték, a szépítő, az éjszakai, a jelent, valamint a homályosítás lehetőségek állnak fenn, az önkioldó mellett sem szabad szó nélkül elmenni.
A kamera teljesítménye megfelelő, pláne úgy, ha nem várunk felső kategóriás teljesítményt tőle, bár ugye ezt miért is tennénk?! A dinamikatartomány korrekt, igazából a HDR sem tesz sokat hozzá a végeredményhez, csak lassítja a felvételek elkészülési idejét. A vonalélesség rendben van, mondjuk a széleken már némi elmosódást felfedezhetnek a szakavatottabb szemek. A vaku elég nagyot villan, éjszaka jól jön, de ha nélküle fotózunk, akkor már annyira szó szerint nem villog a telefon, kis mozgás is életlen képeket eredményezhet.
Az alulra megálmodott hangszóró meglepően nagy lármát képes csapni, sőt, még a minősége sem annyira rossz, nyilván nem erről kell kihangosítva zenét szolgáltatni egy buliban, de ha nagyon akarjuk, lehet így is muzsikálni magunknak.
Sok mindenben remekelnek a Xiaomi telefonjai, de az üzemidő még ezek közül is nagyobb figyelmet érdemel. A 4X nem véletlenül vaskos darab, egy 4100 mAh-s akkumulátort bújtattak a hátlap alá, ami vígan elhajtja a telefon jó 2 napig, akár még a 3 nap is összejöhet, ha nem lóg valaki állandóan a 4G-n, vagy nem játszik minden percben a telefonon.
Adatkommunikációs képességek terén ennyi pénzért nem hogy nincs hiány, még többet is kapunk az átlagnál: B20-as 4G/LTE, dual SIM (csak standby), Bluetooth 4.2, 802.11n-es WiFi (hotspottal), A-GPS (GLONASS és BeiDou támogatással), valamint infra és FM-rádió, microUSB csatlakozó. Kell ennél több? Aligha.
A Xiaomi Redmi 4X nagyjából 45 ezer forintos áron hozható el a boltokból, amivel nem kérdés, hogy igazán ajánlott vételnek számít. Egyrészt a hardver és a szoftver gördülékeny működése, másrészt pedig a rendkívül hosszú üzemidő az, ami az ár mellett képes lehet pillanatok alatt levenni a lábáról a vásárlót. A dizájn nem nyer díjakat, ellenben az anyaghasználat ebben a szegmensben minden igényt kielégít, a kamera képes teljesíteni az elvárásokat, adatkommunikációs téren pedig még többet is nyújt ezeknél a telefon. Egyértelmű már, miért várja/várta mindenki a Xiaomi európai földrészre való belépését?
