Bevezető Mire használható manapság egy telefon? Mindenre. Mekkora a különbség a mai felső, közép- és alsó kategóriás telefonok között? Egyre kisebb. Igen, már egy középső...
Mire használható manapság egy telefon? Mindenre. Mekkora a különbség a mai felső, közép- és alsó kategóriás telefonok között? Egyre kisebb. Igen, már egy középső árszegmensben szerencsét próbáló készülékkel is vígan el lehet lenni a mindennapokban, akár navigálásra, akár filmezésre használnánk. A Huawei nem sokkal ezelőtt piacra dobta a Mate 10 Prót, ami a vállalat zászlóshajója, mesterséges intelligenciával és kedvező árazással, majd megszületetett tesztalanyunk, a Huawei Mate 10 lite, ami testvérének néhány előnyös tulajdonságából építkezik.
Ahogy a kínaiak chipsetekért felelős emberkéje nyilatkozta, egyelőre nem tervezik, hogy a csúcsmodellek mellé a középkategóriás termékek esetén is bevezetik az NPU chipet, szóval főszereplőnk sem tud okosabb lenni nálunk, de azért olyan előnyökkel rendelkezik, mint a 18:9-es képarányú kijelző, vagy éppen a négy darab kamera, hogy bárhol, bármikor készíthessünk portré felvételeket. De vajon az árazás mennyire repíti jó helyre a mobilt? Lehet ebből is sikertermék? Kiderül.
A Huawei már rég levetkőzte a több mint tíz évvel ezelőtti műanyag mivoltát, ez az a gyártó, ami a legnagyobb arányban dob piacra fémet is tartalmazó burkolattal rendelkező termékeket. A Huawei Mate 10 lite sem kivétel ezalól, azt ugyan nem lehet tudni, hogy az alumínium hátlap és keret mellett az üveg mennyire bírja a karcokat, de a minősérzettel fikarcnyi probléma nincs, mint ahogy az összeszereléssel sem. A 156,2 x 75,2 x 7,5 milliméteres méretnek és a 164 grammos tömegnek a kijelző is az egyik oka, hiszen egy 5,9 hüvelykes megjelenítőt pakoltak a telefonba.
Ahogy a Mate 10 Pro, úgy a lite is 18:9-es képarányú megjelenítővel rendelkezik, az IPS panel korrekt fényerővel és betekintési szögekkel bír, felbontása pedig Full HD+, tehát 1080 x 2160 pixel. Mivel alulra már nem fértek oda a vezérlőgombok, ezek a kijelzőről érhetők el, az ujjlenyomat-olvasó pedig a dupla kamerás rendszer alatt helyezkedik el hátul. Érdekesség, hogy elöl is két darab fényképező látható, úgy tűnik, mintha lenne egy harmadik is itt, de az “csupán” a szükséges szenzorokat rejti. Említést érdemel még az értesítő led, valamint a telefon alján lévő microUSB aljzat és 3,5 milliméteres jack csatlakozó.
A Huawei Mate 10 lite a gyártónál a középkategóriás telefonokra jellemző lapkát kapta meg, ami nem más, mint a Kirin 659. A 16 nanométeres, FinFET+ architektúrájú megoldás nyolcmagos processzort tartalmaz (4 x 2,36 GHz Cortex-A53 + 4 x 1,7 GHz Cortex-A53), a grafikus feladatokat a Mali-T830MP2 végzi, de ennél még jobb hír, hogy 4 GB-nyi rendszermemóriával lepték meg a népet, sőt, a 64 GB-os adattároló is a bőkezűségről árulkodik, pláne úgy, hogy maximum 256 GB-os microSD kártyával bővíthető.
Pontszámok tekintetében egyértelmű, hogy a készülék nem tud vernyezni a jóval drágább modellekkel, Geekbench 4-ben 913 / 3566 pontot ért el, AnTuTu 6.x-ben pedig 64117 pontot gurított. Nyilván ezek olyan értelemben lényegtelen eredmények, hogy a mindennapi használat során nem kell megakadások miatt idegeskedni, a szoftver szépen, folyamatosan fut, a bőséges memória pedig az alkalmazások futtatásánál és az azok közötti váltásnál gyakorolja jótékony hatását.
A kínaiak az Android 7.0-ra építették fel az EMUI 5.1-es felületet, ami azért elég sok különbséges mutat a gyári külsőhöz képest, funkcionalitásban is többet jelent. A főmenü két nézetben érhető el, vagy klasszikus menüvel, vagy anélkül, a felülről legördülő információs sáv viszont minden esetben adott, méghozzá a gyorsbeállítási ikonokkal együtt. Magában a beállítások menüben elég sok mindent finomhangolhatunk: ledes visszajelző működése, egyszerű mód (kártyalapok jelennek meg az ikonok helyett), vezérlőgombok sorrendje.
Ha ezeken a gombokon jobbra vagy balra húzzuk el az ujjunkat, akkor egykezes módra vált a szoftver, vagyis a jobb illetve a bal sarokba rendezi a képet, hogy könnyebben lehessen kezelni a kijelzőn megjelenő tartalmat. Az ujjlenyomat-olvasó talán a Huawei használja ki legjobban, hiszen nemcsak arra használható, hogy a képernyőt zároljuk/feloldjuk (ami villámgyors és nagyon pontos), hanem például végigsimítással mászkálhatunk a képek között a galériában, lehúzhatjuk az értesítési felületet, érintéssel pedig fogadhatjuk a hívásokat is.
Extra programokból is akad néhány: a telefonkezelőben a memóriát és a tárhelyet tudjuk megtisztítani, plusz itt lehet zárolni az alkalmazásokat, az Egészség appban pedig monitorozhatjuk a séták, vagy más tevékenységek mennyiségét. Van FM-rádió, ébresztőóra, néhány demó játék, közösségi alkalmazások, Google programok, e-mail kliens, tehát lényegében normál androidos fejlesztések.
Nem csupán elöl találunk két kamerát a Huawei Mate 10 lite esetén, hanem hátul is. Az előlapi egységek 13 + 2 megapixeles, a hátlapiak pedig 16 + 2 megapixeles felbontással rendelkeznek, a segédszenzor minden esetben a mélységet méri. Videózni Full HD felbontásban lehet 30 fps-sel, a 4K nem engedélyezett, a hardver nem is biztos, hogy örülne ennek. A telefon hátlapjára még egy aprócska ledes is odabiggyesztettek, fényereje közepesnek mondható.
Számos menüpontot találunk a szoftverben: egy ikonérintésre elérhető a HDR, a mozgókép, a vaku, a rekesznyílás előválasztás. A módokat a képernyőn balról jobbra legyintve érjük el, ebből is akad jó néhány: manuális (itt záridót, ISO-t, fehéregyensúlyt is lehet állítani), éjjeli, panoráma, fénnyel festés, HDR, szűrő, effektek, lassítás, hangjegyzet, dokumentum, vízjel. A beállításoknál leljük fel a rácsvonalazást, a geotagginget (helycímkézés), plusz itt aktiválhatjuk az ultra fotókat is (a hangerő le gombot gyorsan kétszer megnyomva még zárolt képernyő esetén is azonnal exponál a kamera).
Tesztalanyunk kamerás képességeit középkategóriás aspektusból vizsgálhatjuk. Szerintem korrekt felvételeket lő, néha nem árt bekapcsolni a HDR-t a kicsit talán szűkös dinamikatartomány miatt, de egyébként nincs túl sok gond a vonalélességgel valamint a részletességgel sem, talán a sarkok felé homályosodnak el egy kicsit a felvételek. A vaku, ahogy korábban írtam, nem tud nagyon a hasznunkra lenni. Éjszaka nem állunk rosszul, stabil kezek esetén nyugodtan lehet kattintgatni, persze itt azért még inkább kijön a szélek felé tapasztalható elmosódás.
Alul található a hangszóró, ami sajnos nem az igazi, nyilván nagy magányában nem is könnyű jól teljesíteni, de félig felcsavarva a hangerőt még egész jól helytáll, maximumon azonban torzít és nem is szól szépen. 3,5 milliméteres jack kimenet viszont van, inkább érdemes azon keresztül zenét hallgatni (csak ne a dobozban mellékelt fülest használjuk erre).
Felemás érzés tölti meg az ember lelkét, ha a Huawei Mate 10 lite adatkommunikációs repertoárját veszi szemügyre. Az odáig még a pozitív oldalra sorolható, hogy adott a B20-as 4G/LTE, a dual SIM képesség (1 x nanoSIM + 1 x nanoSIM/microSD), a 802.11/a/b/g/n/ac-s WiFi, a Bluetooth 4.2 (A2DP, EDR, apt-X), az USB-OTG, az FM-rádió, valamint az A-GPS (GLONASS, BDS), ám az már egy picit fájó, hogy nincs infra, az pedig kimondottan kellemetlen, hogy az NFC kimaradt.
A Mate 10 Pro 4000 mAh-s akkumulátora helyett a Mate 10 lite-ban meg kell elégednünk a 3340 mAh kapacitású teleppel, amihez hiába jár 2 amperes töltőfej, sajnos a gyorstöltést nem támogatja, bő két órára van szüksége ahhoz, hogy nulláról teljesen megszívja magát energiával. Száz százalékról nagyjából egy nap alatt is le lehet meríteni, a képernyő idő 3,5 és 5,5 óra között változik, attól függően, hogy a felhasználónak hányszor jut eszébe elővenni a telefont.
A Huawei Mate 10 lite ára hivatalos garanciával 119 990 forint Magyarországon, ami nem mondható feltétlenül rossznak. Egyrészt ott a 18:9-es képarányú, korrekt színeket és betekintési szöget garantáló kijelző, a négy darab kamerának szintén lehet örülni (még ha nem is ez a legjobb kvartett a piacon), az üzemidő pedig habár nem kiemelkedő, mégis jónak mondható. A hardver szintén kellemes szimbiózist teremt a szoftverrel, szóval a mindennapokban teljes megelégedettséggel lehet használni a telefont.
Akkor viszont, ha valaki nagyon jó képminőségre, vagy éppen NFC-re vágyik, akkor már problémába ütközhet, sőt, aki eddig kihangosítva hallgatott zenét, ő sem fogja az egekig magasztalni a készüléket. Nyilván vannak alternatívák olcsóbban és drágábban, a Xiaomi Mi A1 éppen az előbbi kategóriába tartozik és lényegében mindent maga mögé utasít, ha pedig picit még összekuporgat a felhasználó, akkor már LG G6-os is vásárolhat, ami jóval többet tud tesztalanyunknál.
