Jóval bonyolultabb lesz eldönteni egy laptop
videókártyájáról, hogy mi fán is terem pontosan. Szabadabb kezet kapnak a
gyártók, ugyanis mostantól egy adott videókártya TGP-je merőben eltérhet ugyanazon
névre hallgató társaitól, valamint az órajel beállítása is nagyban függ most már
a laptop gyártójától.

A 2021-es online megrendezett CES-en jelentette be
hivatalosan az új RTX 30-as laptop videókártya családot az Nvidia. Az Ampere
architektúrára épülő mobil GPU-k meglepték a nagyérdeműt, ugyanis a gyártó nem
jelölt meg kifejezetten Max-Q termékeket, sőt, egyéb jelzéssel sem látta el
videókártyáit. Habár a Max-Q, mint technológia még létezik, azonban csupán
jelzésértékre csökkent, tehát egy indikátorként szolgál arra, hogy az adott
videókártya használja-e például az Advanced Optimus,  Dynamic Boost 2.0 vagy éppen a WhisperMode
2.0 technológiákat.

Az RTX 30 laptop GPU-k lehetővé teszik a gyártók számára,
hogy szabadon döntsenek a TGP és a Max-Q szolgáltatások (illetve inkább
lehetőségek) használatáról. Ez különösen nagy zavart okozhat főleg a nem
szakavatott vásárlók számára, ugyanis a józan ész azt diktálja, ha magasabb a
modellszám, akkor erősebb a videókártya. Pedig ez a gyakorlatban nem feltétlen
lesz így.

Legjobb tudomásunk szerint az Nvidia nem osztott meg pontos
specifikációkat az OEM gyártókkal a DB 2.0 értékekről, illetve a hozzátartozó
órajel értékekről sem. Bár az Nvidia kötelezővé tette, hogy az adott laptopot
gyártó OEM ossza meg az áram-és órajel információkat webhelyén, még vannak
megbeszélésre váró kérdések ezzel kapcsolatban. Minden szempontból nagyobb
likviditást kaptak tehát a gyártók: ha marketingjük úgy kívánja hirdethetik
azzal laptopjukat, hogy a gyárihoz képest mennyire felhúzták az adott GPU-t.
Vagy éppen az ellentéte, azaz hiába dolgozik egy 3080 a gépünkben, a fogyasztás
vagy éppen melegedés érdekében alacsonyabb értékeket adnak meg a kártyának.

Előfordulhat, hogy a
gyártók nem jelzik elég pontosan az adott videókártya specifikációit

Habár az Nvidia kötelezővé tette a gyártók számára a TGP és
az órajel meghatározását, még számos megválaszolatlan kérdés és probléma
vetődik fel. Először is egy OEM-től elvárható, hogy a nyilvánosan közzétett
adat kizárólag a legmagasabb elérhető TGP-t írja le. Ez pedig két adatból
tevődik össze: az alapértékből, azaz a cTGP-ből, valamint az esetenként
bekapcsoló Dynamic Boost 2.0 értékéből. Tehát ha egy 110 W-os cTGP-vel és 15
W-os DB 2.0-ával rendelkező laptopot veszünk számításba, akkor a gyártó 125
Wattot fog megadni. Második probléma pedig az, hogy azt nem kell előre jeleznie
a gyártónak – valamint az Nvidia sem tudja nekünk megadni ezt az adatot – ,
hogy miből is tevődik össze a TGP. Tehát (ha kisarkítjuk) előfordulhat az is, hogy
egy 90 Wattos alap TGP-vel, tehát cTGP-vel rendelkező laptop tud 45 Wattnyi
többletet a DB 2.0 által, ami összeadva egy csinos 135 Wattos TGP, azonban
lehet, hogy ezt a 45 W-os többletet csak pár percig tudja tartani.

Példának okán az Nvidia által megadott maximum órajele egy
3060-nak 1 703 MHz, 115 W alap TGP-nél. Az új Asus és Schnker-XMG laptopok
egy olyan RTX 3060-nal dolgoznak, amik 130 W TGP-t tudnak (115 W alap és 15 W
DB 2.0) és 1 802 MHz a boost órajelük. Ugyanezen a maximum TGP értéken az
MSI által bejegyzett boost órajel csupán 1 702 MHz. Hasonló a felállás az
RTX 3070 esetében is, ahol az Aorus 15P XC és az Asus ROG-ok 100 MHz-es
erőtöbbletet tudhatnak magukénak.

Az Nvidia illesztőprogramját alkalmazni ezesetben nem
célratörő, ugyanis ez a szoftver csupán az alap TGP-t, tehát a cTGP-t jelzi.
Tehát ha egy laptop jól teljesít nem csak névlegesen, de a gyakorlatban is, tehát
például sokszor és sokáig használja a boostját, akkor arról a vásárlók nem
feltétlen fognak tudni, ugyanis ez nem lesz ráírva a dobozra. Egyetlen biztos
forrásunk lehet: a független vélemények és tesztek felkutatása, ebben ugyanis
nem tévedhetünk.

Azok a gyártók, akik pusztán az Nvidia által kihirdetett
alap specifikációkat adják meg nem járnak jól, ugyanis hátrányból indulnak
azokkal a gyártókkal szemben, akik csinos boost clockot tettek a kártyára. Itt
pedig ismét hátrányban van a végfelhasználó, mert belegabalyodik a TGP, cTGP,
DB 2.0 stb. bonyolult rendszerébe.

Nehéz megállapítani a
Dynamic Boost 2.0 (DB 2.0) értéket

Kihívással néz szembe, aki le akarja vezetni a DB 2.0
értéket, ugyanis azt az Nvidia illesztőprogramja és harmadik féltől származó
szoftver sem mutatja. Ezek az információk jelenleg csak az adott laptop
gyártójától származhatnak. Ennek az az oka, hogy a valós idejű DB 2.0 értékek
rengeteg tényezőtől függnek. Alapvetően a DB 2.0 képkockaszám alapján kezeli a
GPU, a CPU és a VRAM teljesítményét is, tehát ez nagyban függ a terheléstől, de
leginkább a hűtéstől és a környezeti hőmérséklettől.

Tehát, ha az Nvidia vagy az adott OEM azt hirdeti, hogy a
laptop 15 Watt DB 2.0-át kínál, nincs rá garancia, hogy ezt a valóságban is
megvalósítja. Ennek megállapítása pedig nem ajánlott olyan programokkal, mint a
3DMark vagy a FurMark, mert nem lesz megbízható az adat.

Az Nvidia és a gyártók között valamilyen megállapodásra
lenne szükség, ugyanis ez még a szakavatott fejekben is zavaros, nemhogy egy
teljesen consumer felhasználó számára, aki csak FHD 144 FPS-el szeretne
COD-ozni. Ebben az esetben pedig pont ezen van a hangsúly. Az órajeleken, teljesítményen,
tehát az FPS-en! Legjobb talán az lenne, az Nvidia kötelezővé tenné a TGP és
cTGP, vagy épp a DB 2.0 mértékének jelzését, ezáltal a vásárlók tisztán látnák
mit is vesznek valójában.

A laptopgyártók mindent megtettek annak érdekében, hogy ezeket
az értékeket közöljék velünk, most mégis az lenne a cél, hogy egy kevésbé zavaros
rendszert állítsanak fel azért, hogy vásárlóik elégedettek legyenek laptopjuk
teljesítményével.

techkalauz.hu – az online tech magazin