Intro

Megdöbbentően rég jutott időnk bárminemű gépet tesztelni, sajnos – vagy hál Istennek! – polgári foglalkozásunk egyre nagyobb terhet tesz a vállunkra, így a kedvenc foglalatosságunk kissé háttérbe szorult. Most viszont van pár szabad pillanat, így rögtön górcső alá vehetjük a Lenovo belépő szintű noteszgépét, a 3000 N500-at. Már az elején szeretném leszögezni: semmiképp ne arra számítson senki, hogy a szokásos magyar tesztelői mentalitást követve, szintetikus tesztektől és az emberek 90%-a számára érthetetlen számoktól hemzsegő adathalmazt zúdítunk az olvasók nyakába, hanem benyomásokat, érzéseket és tapasztalatokat írunk le. Sajnos a többi teszt pusztán arról szól, hogy a processzor hány másodperc alatt számolja ki egymillió számjegyig a PI értékét, és a gépbe szerelt Panasonic DVD író alkalmasint hány hibát vét az írás során. Csak ugye ezen adatok messze nem a noteszgép gyártó céget, hanem az Intelt és egyéb gyártókat minősítenek.

Miért éppen az N500?

Több érv szól a Lenovo N500-as gépe mellett. Elsőként az olcsóságát említeném, hisz ebben a gazdasági helyzetben messze nem mindegy mennyit adunk ki egy gépért az amúgy is szűkre szabott keretünkből. Második fontos tényező a felszereltség: a pénzünkért egy extrákkal elég komolyan telepakolt masinát kapunk. Harmadjára a minőséget kell megemlíteni: a Lenovo N500-as sorozata a kategóriájának kiemelkedő tagjai közé tartozik, nem nyikorog, nem zörög, nem okoz váratlan és kellemetlen meglepetéseket. Végül, de nem utolsósorban a kiemelkedő magyar szervizhátteret kell megemlítenem, hiszen a régi IBM szervizhálózattal és a mellé csatlakozott új partnerekkel szinte egyetlen noteszgép forgalmazó cég sem tudja felvenni a versenyt. Itt már meg sem említem az általam legkritikusabbnak tartott – nem magyar szervizháttérrel rendelkező – Asus és Acer modelleket. Én semennyire sem lennék nyugodt, ha a tönkrement noteszgépem merevlemezén – amit persze nem vehetek ki a gépből, ha kiküldöm a cseh illetve a szlovák szervizbe – illetéktelen emberkék csemegézzenek. Egyszóval ha valaki egy jó ár/érték aránnyal rendelkező gépet szeretne, amely kiemelkedő szervizháttérrel bír, ragyogó választás lehet a Lenovo 3000 N500.

N500 – szerelem első látásra?

A Lenovo – az IBM-el történt frigye után – fokozott hangsúlyt fektet a notebook szegmensre. Ennek keretében született meg az első önálló terméke, a 3000-es sorozat, azon belül az N100/N200-as család. Sokan jó szívvel emlékeznek ezekre a gépekre, hisz megbízható, masszív kis masinák voltak, rendkívül alacsony meghibásodási aránnyal. Ezen gépeket nyugdíjazta nemrég a Lenovo, és dobta piacra helyettük az N500-as sorozatot. A változást a technika fejlődése indokolta, az N500 már picit más koncepció alapján készült. A teszt során igyekszünk összevetni az előddel, megnézni milyen módosítások történtek és ez vajon előnyére, vagy hátrányára szolgált-e az utódnak.
Tapasztalataim szerint általában az első reakció az N500 megpillantása után nem a kitörő lelkesedés. A mai modern, agyondizájnolt környezetben a gép konzervatív vonalai, hagyományos fekete/ezüst színvilága kissé szürkének, ódivatúnak hat. De ennél a résznél érdemes elidőzni kicsit. A klasszikus gyártók – értem ezalatt azokat, akik már a 70-es évek vége, 80-as évek eleje óta noteszgépeket gyártanak – pl. az IBM/Lenovo, Toshiba és a Dell elsősorban a megbízhatóságot, a kiváló kialakítást, a normális hűtést tartják szem előtt, míg a többi gyártó elsősorban és mindenekfelett a design-ra hajt, ezzel próbálja eladni az amúgy gyengébb kialakítású, rosszabb minőségű gépeiket. Vegyük észre, értsük meg végre: nem a külcsín, hanem a belbecs a fontos! És ebben a tradicionális noteszgépgyártók verhetetlenek! Az N500 az első kategóriába tartozik. Egyszerű külsejével, letisztult vonalaival szépnek nem nevezhető de jó kialakításával, megbízhatóságával sok hívet szerzett már, és fog szerezni magának. Ha a szerelem első látásra nem is alakul ki, a későbbiekben bizony már nehezen lehet szakítani vele, hisz eléggé az ember szívéhez tud nőni.

versus N200

A Lenovo 3000 N500 – épp úgy, mint elődje – a small business kategóriát célozza meg. Irodák, kisebb vállalkozások mobil megoldásaként ideális, de remek társ egy átlagos otthoni felhasználás esetében is. A gép kiváló elegye az üzleti és az otthoni multimédiás felhasználás támasztotta kihívásoknak, azaz minden benne van, amit ezen területek megkívánnak. A remekül kialakított, masszív ház, a ragyogóan megtervezett hűtés és az ennek köszönhető halk működés a business osztály öröksége, míg az 1,3 megapixeles webkamera, a jó hangszórók, a bluetooth, a HDMI csatlakozó és az érintőgombok a konzumer kategória hozományai. Ugyanez a koncepció megfigyelhető volt már az N200 esetében is, de ott azért még határozottabb cezúra volt a két osztály – az SMB illetve a konzumer kategória – között, azaz az N200 inkább volt kisüzleti modell, mint otthoni multimédiás mindenes. Tulajdonképpen az N200 alapozta meg azt, ami az N500 formájában öltött testet: egy remek multimédiás masinát, mely az üzleti gépek megbízhatóságára, robosztusságára épül.

Az alábbi lista az N200-tól való eltérést próbálja összegezni:

– kisebb méret, az N500 1.6×10.2×0-1.6 mm-el karcsúbb az elődjénél
– könnyebb, összesen 30gr-ot sikerült a Lenovonak nyernie
– jobban látható, fényesebb kijelző, egészen pontosan 5 nit-el nagyobb fényerővel
– erősebb és energiatakarékosabb chipset (Intel® GM45 vagy GL40 Express Chipset)
– az új videovezérlőnek köszönhetően gyorsabb 3D-s renderelés, jobb HD-s képességek
– nagyobb merevlemez és memória opciók
– HDMI csatlakozó a régi S-Video helyett
– N-es WLAN
– gyorsabb, SATA-s DVD író
– újabb és gyorsabb Mini PCI Express Adapter III

A paraméterlistán látszik a kitűzött irány: könnyebb, kisebb, hordozhatóbb, de erősebb, energiatakarékosabb. Fontosak a multimédiás képességek, de ez nem megy az egyéb paraméterek rovására.

Gépház, felszereltség

A teszt alanya egy T3200-as processzorral, 2GB memóriával és 160-as merevlemezzel megáldott példány. Ezen eszközök kb. azok, amik eltérhetnek az egyes modellek között, a továbbiakban ismertetett paraméterlista és kialakítás az összes verzióban megegyezik.
A noti háza az N200-nál már megismert, hagyományos ezüst/szürke kialakítású. A fedlapon a szerintem kissé túlméretezettre sikerült Lenovo feliraton kívül semmi nem díszeleg, anyaga rugalmasnak tűnik, nem valószínű, hogy bárhol is megrepedne, elpattanna. A doboz többi része a már ismert, megszokott sötétszürke műanyag. De nem az a zörgős, kopogós gagyi, ami jópár modellen megtalálható (nem illik márkát írni, de annyi talán elég, hogy nem Magyarországon garanciás), hanem finom tapintású, sima, minőségi anyag. Az N200-hoz képest jelentős változás a zsanér kialakítása, a Lenovo is áttért a doboz mögé nyíló kijelzőre. Nem gondolnám, hogy ez rosszabb megoldás lenne, mint a klasszikusan nyíló fedél, bár van aki arra esküszik. Mindenesetre strapabíróságot tekintve semmi eltérés nincs a két módszer között. A felszereltséget tekintve slotok, csatlakozók, kapcsolók kavalkádja áll rendelkezésünkre. Bal oldalon a hűtőrácson kívül a Kensington zár előkészítése, a LAN, a VGA, a HDMI, 2 USB és az Express Card foglalat kapott helyet. Egy átlagos gépen kb. ennyi a teljes felszereltség, de itt azért még van pár dolog. Az elejére a hardveres wifi/bluetooth kapcsoló került, mellyel a két modul áramellátását lehet teljesen lekapcsolni. Emellett itt van a kártyaolvasó, mely az összes gyakran használt kártyát támogatja, valamint a két hangszóró kivezetése és az audio csatlakozók. A jobb oldal a mindet író/olvasó (SuperMulti) DVD író mellet két USB csatlakozónak, a modemnek és a hálózati töltő csatlakozójának ad helyet.
Felnyitva sem törik meg a nyugalmat, konzervativizmust sugárzó összkép. A billentyűzet hagyományosan jó minőségű, már az IBM érában is ezen gépeknek volt a legjobb tasztatúrája a notebookok között. Ezt a Lenovo is tovább vitte, az N500-ban található a klaviatúrát jópár felső kategóriás gép megirigyelhetné. A gombok kellően rugalmasak, hihetetlen halkak és remek kialakításúak. Aki sokat gépel, annak ideális megoldás lehet a gép. A belső színvilága is követi az N200-nál megismert, megszokott vonalat: a fekete/narancssárga kombináció igen divatos, jól mutat. Újítás a jobb felső sarokban megjelent 3 érintőgomb, mellyel a hangerőt tudjuk szabályozni, illetve az egérpadot lehet lekapcsolni. Az tapipad kikapcsolt állapotáról kék jelzőfény tájékoztat, mely a két egérgomb között kapott helyet. A billentyűzet két oldalán, a jobb oldalon négy, míg a balon három visszajelző található. A jobb oldaliak a merevlemezről, valamint a billentyűzet módosító (caps lock, scroll lock, stb.) lehetőségek állapotáról tájékoztatnak. A balon az akku, a bekapcsolás led és a wifi lámpája kapott helyet. Az utóbbi más-más színnel jelzi ha vezetékes hálózatot észlelt, illetve ha arra csatlakozott a gép. A billentyűzet fölött a szokásos Lenovo Care gomb is megvan, funkcióját, szoftverellátottságát tekintve ugyanazt tudja, mint a ThinkPad családnál a ThinkVantage. Nem említettük még a kijelző kávája feletti 1,3 megapixeles webkamerát, mely kiemelkedik a kategóriára jellemző VGA felbontású megoldások közül.
Összefoglalva a ház letisztult formái, a hagyományosan konzervatív külső nem mindenkinek fog tetszeni, de nekem pl. bejön. Pláne ha hozzávesszük a remek kialakítást, a jó minőséget, a kiemelkedő billentyűzetet, akkor tényleg csak jót lehet mondani róla.  

Használatba vétel

A dobozról kár is szót ejteni, a szokásos minimalista kiszerelés: a töltőn, az akksin és pár kézikönyvön kívül semmi nincs a csomagban. Driver CD-ket kár is keresni, ezt a Lenovo praktikusabban oldotta meg, erről mindjárt ejtünk is pár szót. A gép – mint a mai világban minden noteszgép – alapból Windows Vistára van felkészítve, de mi természetesen XP-vel telepítettük fel, érdekes megnézni mennyire támogatott a dolog. Ahhoz, hogy az XP felmenjen a gépre, mindjárt egy trükkel kell élnünk: a BIOS-ban az Advanced fülön a SATA vezérlő működését át kell kapcsolni kompatibilis módba, mert addig az XP telepítő nem hajlandó látni a merevlemezünket. Miután ezzel megvagyunk, minden gond nélkül fel is megy a régi, szeretett operációs rendszer. A telepítés után a drivereken a sor. A Lenovo – mint ahogy említettük – nem mellékel semmit a géphez, viszont van egy ragyogó dolog, ami megkönnyíti a dolgunkat. Első lépésben szedjük le az N500 hálókártya driverét és telepítsük fel, hogy elérhessük a notin a netet. Miután ezzel megvagyunk semmi dolgunk nincsen, pusztán fellépni a Lenovo support oldalára és letölteni a System Update nevezetű csodát. Ha ez megvan, telepítsük fel, és futtassuk. Ahogy elindult klikkeljünk a “Get New Updates” feliratra és dőljünk hátra. A kis szoftveres varázslat összegyűjti a létező összes drivert és segédszoftvert, mely a géphez fellelhető. Ezután csak egy gombot kell megnyomni és elmenni bedobni egy gyrost. Bő óra múlva már használhatjuk is a gépet, a System Update mindent elintéz helyettünk. Az XP feltelepítése a legcsekélyebb gondot sem okozott, teljesen kompatibilis a gép a régi oprendszerrel. A 2GB memória és az erős kétmagos processzor jótékony hatása érződik, az XP szárnyal a gépen. A billentyűzetet külön nem emelem ki, de a többi eszközről még ejtek pár szót. Az N-es wlan stabilan, gyorsan csatlakozik, a Lenovo Access Connection szoftvere jó partner ebben. Sőt jópár extrát is kapunk a kis segédprogrammal, pl beállíthatjuk melyik hálóra milyen IP-vel konnektálunk, és fellépés után milyen szoftverek (pl. MSN, Skype, levelező kliens, böngésző, de akár számlázó) induljanak automatikusan. A WLAN hatótávolsága lenyűgöző: a tesztgép melletti – szintén n-es wlannal szerelt – Acerhez képest néggyel több hálózatot érzékelt, ami a remekül kialakított antennát dicséri. A hangszórók viszont teljesen átlagosak, bár ezektől kár is elvárni bármilyen komoly teljesítményt. Pár gyártó épít a gépébe Harman Kardon, Altec Lansing és egyéb jó nevű hangszórókat, de ez inkább csak ámítás a subwooferekkel és egyéb hókuszpókuszokkal együtt. Egy ekkora méretű hangszóró soha nem fog szépen szólni, hiába szerelek egy notiba akár 6 darabot belőle, és ragasztok rá mindenféle matricát, hogy micsoda pompás hangtechnikát rejt a doboz.
Fontos – sőt a mai világban sokaknak az egyik legfontosabb – a webkamera. A gépben egy 1,3 megapixeles megoldás található, gyártót nem írok, elég annyi: a képe a vártnál jóval jobb. A színei meggyőzőek, a gyors mozgásokra remekül reagál, semmi utánhúzás, semmi akadás nincs. A kép nem szemcsés, talán az egyik legjobb a Dell Inspiron 1525-ös kamerája után.

Magánvélemény

A Lenovo 3000 N500-asa – a benne lévő T3200-as processzorral és 2GB memóriával – a mai világban minden operációs rendszer futtatására tökéletesen alkalmas és elég. Az egyéb kiegészítőkkel pedig remek otthoni, irodai társ lehet, hisz akár egy család multimédiás igényeit, akár egy kisebb iroda komplett kihívásait teljes mértékben ki tudja elégíteni. A benne lévő műszaki megoldásoknak köszönhetően ennél még kicsit több is, hisz mindezt hosszú időn át, alacsony meghibásodási ráta mellett teszi. Ez a gép éppúgy ideális az egyetemi éveit most kezdő diáknak, mint a “Kattints rá nagyi” tanfolyamát frissen elvégzett kisnyugdíjasnak.
Külön érdemes szólni a gép magyarországi szervizhátteréről: a teljes IBM támogatás a gép mögött áll, ennél megnyugtatóbb dolog nem sok van. Kiemelendő a garancia kérdése is, szinte fillérekért kapunk hozzá plusz egy illetve plusz két év jótállást! Elég annyi, hogy a plusz 24 hónap ára mindössze bruttó 8900 forint, mely alapján könnyen kiszámolható: az N500 24 hónapon át mindössze havi 371 forintért – azaz fél doboz cigi áráért – garanciás! Ezeket, valamint a gép bruttó 126.900 forintos árát figyelembe véve  ( www.laptopszalon.hu) nyugodtan kijelenthetem: a gép ebben a szegmensben egyedülálló, az idei nyár Best Buy-a. 

Gungl Ákos – Laptopkalauz.hu