A notebookok kijelzője az LCD technológiára építkezik, maga a rövidítés pedig nem foglal magába mást, mint liquid crystal display, vagyis magyarul: folyadékkristályos kijelző. Megjelenésük valódi generációs váltást jelentett, ugyanis elődeiknél jelentékeny mértékben könnyebbek, kevesebb helyet foglalnak és ami a mai környezettudatosság jegyében talán még fontosabb: kevesebbet fogyasztanak. Murphy örökérvényű törvényeit azonban itt sem kerülhetjük el, hiszen ami elromolhat az bizony el is romlik. Ennél fogva a mai technológiai megoldások mellett sem bízhatunk teljes egészében a folyadékkristályos kijelzőkben és éppen ezért kell odafigyelnünk a pixelhibákra.

Mi is az a pixelhiba?

A pixelhiba az LCD (folyadékkristályos) megoldások alkalmazásakor, mai napig előforduló jellegzetes meghibásodás, amely során egy vagy több pixel nem tudja megfelelően változtatni a színét. Az ilyen képernyők pixeleit folyadékkristály-cellák alkotják (rendszerint pixelenként három, az RGB színkeverésnek megfelelően), amelyekben a kristályok helyzete és ezáltal a cella fényáteresztő képessége a kapott feszültség függvényében változik. A pixelhibát rendszerint a cellát vezérlő tranzisztor meghibásodása okozza; a cella így mindig a minimális vagy maximális feszültséget kapja.

A Pixelhiba előfordulása, gyakorisága

Sajnálatos módon a pixelhiba előfordulásának esélye napjainkban is közel ugyan akkora, mint volt korábban. Ezt leginkább annak köszönhetjük, hogy a noteszgépek megjelenésekor még csak egy szűk réteg engedhette meg magának a csillagos egekbe szökő árak miatt, ma azonban már tömegcikkekről van szó, amiknek az árát csak költségracionalizálás mellett lehet szinten tartani. Senkit sem lep meg, hogy a mai piac-orientált világban a gyártók a lehető legnagyobb profit elérése érdekében mindent megtesznek és így a noteszgépek előállítási költségeinek minimalizálása állandó napirendi pont. Ennél fogva gyakran alkalmaznak rosszabb minőségű, olcsóbban beszerezhető alkatrészeket ezzel is megnövelve a pixelhiba előfordulásának lehetőségét. Azt, hogy pontosan mennyire gyakori jelenségről is van szó, nem tudjuk, ám támaszkodhatunk a szakbolti eladók elmondásaira mely szerint húsz noteszgép esetében legalább egyszer előfordul már az első bekapcsolás alkalmával. Ha ez nem lenne elég, az sem ritka eset, hogy több hibás darab is bemutatásra kerül ugyan azon notebookszériából. Sőt! Bizony még akkor sem dőlhetünk hátra nyugodtan, ha az első bekapcsoláskor nem jelentkezik a hibajelenség, ugyanis a pixelhiba utólag is felmerülhet, bár hozzá kell tenni ennek előfordulása az időben haladva exponenciálisan csökken. Szakbolti eladók elmondása alapján azt is megtudtuk, hogy a pixelhibás készülékek 99%-ban csak 1 vagy maximum 2 darab pixelhibát szoktak tartalmazni (főként sub pixel – beragadt pixel), melyre nem terjed ki a garanica.

Hogyan tudom érvényesíteni a garanciát?

A notebookok megengedett legnagyobb pixelhibaszámát az ISO 13406-2-es szabványa határozza meg. Ez viszont csak egy szabvány és a gyártók maguk döntik el, hogy megfelelnek-e ennek vagy sem. Nyilvánvaló, hogy amelyik gyártó úgy dönt, hogy ennek nem kíván megfelelni az nagyobb hibaszázalékkal dolgozik, mint versenytársai. Ezért is javasoljuk, hogy noteszgép vásárlása előtt tájékozódjunk, hogy a választott termék gyártója megfelel-e a fentebb említett szabványnak.

Az ISO 13406-2-es szabvány a pixelhibák megengedett legnagyobb hibaszámát 1.000.000 pixelpontban fejezi ki, miszerint az (1)-es típusból 2db, a (2)-es típusból 2db, míg a (3)-as típusból 5db hibás képpont számít hibának.

(1)-es típusú (fényes) pixelek száma
(2)-es típusú (fekete) pixelek száma
(3)-as típusú (vörös/zöld/kék) pixelek száma

Előfordulását tekintve a (3)-as típusú pixelhiba a leggyakoribb.

A pixelpontokat úgy határozhatjuk meg, hogy a vízszintes és függőleges képpontokat összeszorozzuk (1366×768 = 1.049.088). Ha a hiba tizedes jegyre végződik lefelé, illetve felfelé kell kerekíteni. Mivel a szabvány megalkotásakor más volt a kijelzők képaránya, készítettünk egy táblázatot mely szemlélteti a mai 16:9-es képaránnyal rendelkező kijelzők felbontástól függő pixelhiba toleranciáját.

Konklúzió

Természetesen a szabvány megléte szavatol a vásárlónak némi biztonságot, de sok esetben a gyártó inkább a saját útját járja ezen a téren és ez sajnos nem minden esetben kedvez a fogyasztónak. Ám ha ez nem volna elég még az ISO szabványban meghatározottak alapján is a leggyakoribb (3)-as típusú (vörös/zöld/kék) pixelhibák esetén dupla annyi hibás pontszámnak kell lennie, mint a ritkább (1)-es vagy (2)-es típusú pixelhiba esetén. Vicces, de nagyobb esélyünk van nyerni a lottón, mint hogy elérjük az ISO 13406-2-es szabványban meghatározott megengedett legnagyobb hibaszámot, hiszen általában 1 db, de néha 2 db pixelhiba szokott rondálkodni a notebookok kijelzőjén.

Éppen ezért mi azt javasoljuk, hogy ha már a gyártó nem áll ki saját terméke mellett válasszunk olyan bolthálózatot, ahol biztosítanak számunkra pixelhiba garanciát, hiszen minimális plusz ráfordítás mellett elkerülhetünk egy potenciálisan felmerülő, 80-100.000 forintra rúgó kijelző cserét – ami valljuk be, nem igazán kellemes egy frissen vásárolt noteszgép esetében.

Pucu