A Toshiba Qosmio X870-14M noteszgépet a Laptopszalon-tól kaptuk egy rövid bemutató erejéig.

Jó néhány ember összetenné a két kezét, hogy ha abban a kegyben részesülhetne, mint én: tesztelhet egy Qosmio noteszgépet. Szerencsémet pedig a lentebbi bemutatóm során fogom részletezni. 

’Nomen est omen’, tartja a régi latin mondás, tehát nevében a végzete. A címben szereplő szójátékot nem csak a Toshiba Qosmio szériájának fantázia neve alapozza meg, hanem a doboz is, mely azt az érzetet kelti bennünk, hogy hamarosan magától kinyílik és egy földönkívüli keveredik elő belőle. A nyugalom megőrzése érdekében kijelenthetem: ilyesmiről szó sincs. Helyette egy masszív, jó összeszerelésű, egészen súlyos noteszgépet vehetünk kezünkbe, melynek fémes burkolata további bizalmat kelt már első érintésre.

Majd jöhet a „fekete leves”. A billentyűzet számomra nem hozta azt amit vártam, sőt már-már kényelmetlennek is merem nevezni. A piros színben pompázó háttérvilágítást sem tartom a legmegfelelőbb ötletnek, kissé funkciótlan, inkább csak nevezném egyfajta dizájn elemnek.

A fentebb látható paraméterek beszédesek és a tapasztalat is azt mutatja, hogy van kraft a Toshiba noteszgépében. A memória több mint elégséges, a processzor szintúgy, a dedikált VGA pedig egészen magas szinten tudja kielégíteni az igényeinket, legyen szó 3D-s alkalmazások futtatásáról vagy bármi másról. 

HDD ügyileg nem biztos, hogy a legjobb megoldást választotta a Toshiba, a 2×1 TB ugyanis már túlságosan sok egy kompakt készülék esetében, egészen nyugodtan tehettek volna rendszermeghajtó gyanánt egy SSD-t az egyik HDD helyére, ezzel a megoldással számottevő mértékben sikerült volna felgyorsítani a rendszert. Sőt, a tény, hogy csak 5400-as percenkénti fordulatszámot produkálnak az alapból beépített HDD-k, nem kifejezetten késztet örömujjongásra. Igaz ugyan, hogy a Toshiba nem gondolkodott el ezen a megoldáson, de szerencsénkre a több módszer is létezik, hogy felturbózzuk újdonsült noteszgépünket egy SSD-vel.

Az egyik legnagyobb meglepetést számomra a Harman Kardon által telepített hangszórók ereje. Kicsit félve kell elismernem a munkájukat, mely olyannyira jól sikeredett, hogy külső hangrendszer csatlakoztatására sem lesz semmi szükség a teljes audio élmény megélése érdekében. A melegedést tekintve lehet az olvasó egészen kíváncsi, hiszen egészen sok elem van összezárva egy eléggé szűknek mondható térbe: megnyugtatásként közölhetem, hogy nincs mitől félni. Az aktív és passzív hűtőeszközök együttes munkájának eredménye képen egészen hűvösnek mondható a noteszgép és még komolyabb munkafolyamatok során is elviselhető a ventillátorokhoz köthető háttérzaj. 

A 17.3 hüvelykes FullHD kijelző mérete már bőven elégséges a kellemes játék, vagy mozi élményhez, sőt még a szerkesztéshez is kielégítő lehet. A betekintési szögek azonban már sokkal inkább ébresztenek kétséget és komolyabb vizsgálódást követően csak az nyugtathat meg minket, hogy a színhűségre legalább odafigyeltek. 

A Toshiba által alkalmazott Touchpad jelen esetben nem kifejezetten varázsolja el a potenciális vásárlót, de figyelembe véve azt, hogy a legtöbb esetben a fontosabb és pontosabb munkák során amúgy is szükséges a külső egér csatlakoztatása, talán megbocsájtható bűn az ilyesmi, hiszen az alapvető funkcióknak még ebben a formájában (igaz hangosan, de) is eleget tesz. 

Összegzésképp azt kell mondjam, hogy a játékokra optimalizált gépektől elvárt „hűha-hatás” bizony elmaradt és bár itt-ott bizonyít a Toshiba Qosmio X870-14M 3D merülnek fel kétségek azzal kapcsolatban, hogy ebben az árfekvésben ez a noteszgép lenne a legmegfelelőbb választás. 

K.Zoli