A mai világban, amikor minden a külsőről, a külcsínyről szól, kissé háttérbe szorul a beltartalom, a minőség. Jelen tesztünkben a picit kevésbé szem előtt lévő Toshiba egyik belépő szintű modelljét, a Toshiba Satellite L300-144 fantátianévre hallgató noteszgépét igyekszünk kivesézni.
A Toshiba neve jól cseng a laptopok világában, hisz – mint tudjuk – az IBM-el karöltve az elsők közt jelentkezett mobil megoldással még a ’80-as évek hajnalán. A notebook piacon azóta is jelen lévő szereplő – egyrészt a reklámok hiányának köszönhetően – kissé méltatlanul a háttérbe szorult. A dolog fő oka azonban véleményem szerint más lehet. Ha megfigyeljük a “hagyományos” notebook gyártókat – azaz azokat, akik már közel 30 éve gyártanak mobil gépeket – észrevehetünk egy dolgot. A Dell-en kívül mindenki megmaradt a konzervatív, üzleti vonalaknál, mintha nem vennék észre, hogy változik a világ. Manapság egy noteszgép már nem csak az aktatáskás, öltönyös emberek zárt világának a privilegiuma, hanem nagyon is a mindennapok részévé vált. Ezt az alapvető tényt nem ismerte még fel a Toshiba és a Lenovo, azaz egyszerűen nem kínál csicsás, dizájnos, akár nőies gépeket. Pedig ez lenne az a szegmens, ahol nagyot lehetne szakítani, mint ahogy a Dell ezt meg is tette az Inspiron 1525-ös sorozattal. A Dell a színes fedlapos, fiatalos gépeivel eladási csúcsokat döntöget, miközben pl. az IBM/Lenovo, a Toshiba a hazai piacon ebben a szegmensben gyakorlatilag nem is rúg labdába.
A Toshiba modelljeit hagyományosan az SMB (Small Business) illetve a Business kategóriába szánja, jelen tesztünk alanya is a kisüzleti szegmensbe pozicionált. Ennek ellenére megnézzük, mennyire való otthoni, iskola munkára, multimédiára.

Külalak, felépítés

A gép rendkívül masszív, stabil hatást kelt, látszik rajta a kiforrottság, a tudatos tervezés. A Toshiba tökéletesen tudja mit kell tudnia és mit kell kibírnia egy ilyen masinának. A konzervativizmus sugárzik a gépről, semmi kirívó, semmi színes, oda nem illő részletet nem látni. A már-már klasszikusnak tekinthető szürke/ezüst – fekete színvilágot semmi nem töri meg, de ezen nincs mit csodálkozni. A kisüzleti szegmensbe pozicionált modelleknél nem ez a fő szempont. A gépet kézbe véve a jól összerakottság érzése tovább fokozódik, a noti nem nyikorog, nem lötyög, nem zörög. A fedlap határozottan nyílik, egy egyszerű, de strapabíró zár segítségével. Felnyitva a kijelző stabilan áll, a 3 centis zsanérok jól végzik a dolgukat. A kijelző jól védett: a külső – ezüst színű, szürke Toshiba felirattal – műanyag borítás erősnek tűnik, sokkal stabilabb, mint az átlagos multimédiás otthoni gépek fedlapjai szoktak lenni. A Satellite L300-144 “alvázára” sem lehet panasz: a fekete, masszív műanyag váz nem tűnik sérülékenynek. Az akkumulátort óvó felhasználóknak külön öröm, hogy a gép 5 lába közül egyik sem került az áramforrásra, így ha kivett akksival dolgozunk, nem billeg a noti! Furcsának tűnhet, hogy erre külön felhívom a figyelmet, de tényleg sokaknak jelent gondot ez az apróság. A gép belsejében a már jól megszokott billentyűzet fogad: a legkomolyabb Tecra modellekben is ugyanez a klaviatúra található. A Toshiba billentyűzet kiosztása ideális, minden gomb a helyén van. A gombok kissé szögletesek, de rendkívül könnyű, kényelmes gépelést biztosítanak. Szinte némán működnek, még a határozottabb leütéskor sincs zavaró, zörgő hang. Külön kiemelendőek az egér gombjai: hihetetlenül finoman működnek, semmi lötyögés, zörgés, csak egy halk kis kattanás.

Felszereltség

Körbe forgatva a Satellite L300-at, kapkodni nem kell a tekintetünket a csatlakozók, kapcsolók, gombok okozta kavalkádban. A gépre pont annyi port, slot és egyéb alkalmatosság került, amennyit a gép pozicionálása indokolttá tesz. Egy irodai munka során nem használunk HDMI, S-Video kimeneteket, így ezeket kár is keresnünk a gépen. A jobb oldalon mindössze 1 USB port, egy DVD Supermulti – mely minden médiaformátumot ír és olvas – valamint a Kensington zár előkészítés kapott helyet. A hátulja még puritánabbra sikerült, itt a ma már csak ritkán használt beépített faxmodem portja található. A bal oldal a legzsúfoltabb, ide VGA portot, 2 USB-t, a LAN csatit és az Express Card slotot álmodták a tervezők, kiegészítve a hűtés kivezetésével. A fronton a hangeszközök (mikrofon, ill. külső hangszóró) csatlakozói mellet hardveres hangerő szabályozó, illetve a WLAN kapcsolója lelhető fel. A fedlap alatt pedig – döbbenetes módon – a billentyűzet és a bekapcsoló gomb rejlik. A kijelzője a szokásos belépő szintű panel, a glaretype-os 1280×800-as felbontású TFT képe azonban meglepően szép! A gépen az egyedüli extrát a webkamera jelenti. Ezt a kínálatot átlagosnak nevezném, egyedül a kártyaolvasó hiányát róhatom fel hibának, bár ha belegondolok abba, hogy egy 32-in-1 USB-s kártyaolvasó kb. 2000 forint, ezt sem tartom olyan nagy tragédiának.     

Belső értékek

A gépet az Intel® már jól bevált és bizonyított Santa Rosa mobil platformja köré építette a Toshiba, ezzel letette a voksát a megbízhatóság és az alacsony energiafogyasztás mellett. Az L300 szíve egy T2370-es proci, mely 1,73GHz-es sebességével és viszonylag nagy számítási teljesítményével bőven elegendő bármely átlagos felhasználói tevékenységhez. A CPU mellé alapból 2GB memória tartozik, melyet – igény esetén – 4 gigára lehet bővíteni. A noti többi része természetesen házon belül kerül beszerelésre, azaz Toshiba merevlemez és optikai meghajtó dolgozik benne. A gépben a WLAN kártya nem Intel, ezért a Centrino felirat nem kerülhet fel a notira, bár szerintem ez a mai világban már egyre jelentéktelenebb dolog. A kijelzőre érdemes még odafigyelni: mint fentebb említettem, valóban az egyik legszebb képe van ebben a szegmensben. Remek a fényereje, kontrasztos a képe, jók a színei és viszonylag széles palettán lehet a világosságot állítani. A webkamera átlagos, mindössze VGA felbontást tud, de talán többre nincs is szükség. Hiába pl. a 2 megapixeles webkamera a notinkban, ha a képét nem tudjuk akadásmentesen továbbítani a világhálóra, hisz az uploadunk sebessége ezt nem teszi lehetővé. A gépben a megjelenítésért az Intel® X3100-as kártyája felel, ez – a komoly játékokon és a grafikai feladatokon kívül – minden mással megbírkózik. Azaz gépelése annyira nem (bár a pár éves játékok alaposan lebutított grafikával elfutnak), de minden másra való a gép. Külön kiemelendő a hangszórók minősége is, igencsak tisztán szólnak a beépített hangkeltők, pedig ebben a kategóriában nem a hangzásé a főszerep. Egyetlen fájó pont lehet az otthoni felhasználóknak a FireWire illetve a kártyaolvasó hiánya, tehát digitális tartalmakat a rögzítőeszközeinkről csak kisebb csavarral tudunk a gépre telepíteni. A kártyaolvasót kiküszöbölhetjük azzal, hogy a fényképezőt USB-n keresztül dugjuk össze a notival, vagy beszerzünk – kb. bruttó 2000 forintért – egy 32-in-1 kártyaolvasót, mellyel minden bajunk megszűnik. A FireWire áthidalása kissé nehezebb: itt egy Express Card csatolófelületű kártyára lesz szükségünk, amin akár 3 port is megtalálható. Ennek ára kb. 5000 HUF táján mozog, így ez sem olyan nagy érvágás. Számomra két fontos dolog még megemlítendő: a hardveres hangerő szabályzó illetve a Wi-Fi kapcsoló jelenléte örömteli, utálom funkciógombokkal hangosítani-halkítgatni a gépet és kapcsolgatni a WLAN-t.

BIOS és telepítés

A gép BIOS-a a noteszgépeknél már-már unalomig ismert, nem túlbonyolított megoldás. Sok meglepetés itt nem fogadja az embert, de pár hasznos extrába beleszaladtam. Pl. a nyelvet át lehet állítani akár japánra is, ami nélkül lehet élni, de fölösleges! A viccet félre téve hasznos lehet a processzor állítási lehetőség, akár még az egyik magot ki is kapcsolhatjuk! De hardveresen le tudjuk tiltani az egérpadot, a beépített hálókártyát illetve élvezhetjük a “Legacy USB” nyújtotta előnyöket. A mai világban a legfontosabb állítási lehetőség a SATA működését szabályzó menüpont, leegyszerűsítve a dolgot itt lehet XP kompatibilissé tenni a noteszgépünket. Ha a vezérlőt “AHCI” módról “Compatibility”-re váltjuk, nem fogadja az embert XP telepítésekor a gépben nincs merevlemez hibaüzenet. A biztonságra is ad a Toshiba, az user password mellett supervisor pass is megadható, mellyel akár a HDD elérését is meggátolhatjuk! A bootolás beállításánál is hasznos dolog az USB-s eszközről való indulás, nem minden noteszgépben van benne ez az opció.
A telepítés menete végtelen egyszerű, csak be kell kapcsolni a gépet és hátradőlni, türelmesen várni kb. 40 percet. Addigra az előtelepített Vista Home Premium – néhány klikkelés és kérdés után – öntudatra ébred. Miután megadtuk a felhasználó nevünket és kiválasztottuk a háttérképet, kész is vagyunk. A Toshiba számtalan szoftvert pakol a gépre alapból: a McAfee 30 napos próbaverziója mellett települ a Google Desktop és Earth szolgáltatása, kapunk egy Picasa 2-őta fényképeink rendezgetésére, az egyszerűbb SMS küldésére egy Desktop SMS és a teljes Toshiba segédprogram kollekció. Ebből nekem a kedvencem a funkció gomb (Fn) lenyomására felugró segéd, mely szépen kiírja mik érhetőek el lenyomott Fn gomb mellett. Azaz nem kell értelmezgetnünk a sokszor kevésbé beszédes piktogrammokat az F1…F12 gombokon, hanem szépen elolvasgathatjuk melyikre mit is csinál a laptopunk.
Alapból – a mai trendnek megfelelően – a Toshiba sem mellékel operációs rendszert illetve drivereket a gép mellé. Viszont a telepítés befejezése után rögtön felajánlja, hogy hozzuk létre a saját helyreállító lemezünket, mellyel bármikor vissza tudjuk állítani a gép eredeti, gyárilag telepített változatát. Hasznos lehet még a regisztráció is: noteszgépünket 3 perc alatt be tudjuk regelni a gyártónál, mely megkönnyíti alkalomadtán a garanciális ügyintézést.

Végítélet

A gép ár/érték aránya jó, tulajdonképpen egy megbízható, masszív notit kapunk az pénzünkért. A gép elsősorban irodai munkára készült, de az otthoni felhasználás sem idegen tőle. Ugyan nincs benne kártyaolvasó, bluetooth és firewire csatlakozó, de mindez pár ezer forintért orvosolható. Ezek hiánya ellenére is igen jó véleménnyel vagyok a gépről: bőven kárpótol minket a szép hangzás, a ragyogó kijelző, a halk és hűvös! működés. A két év Toshiba garancia is megnyugtató tud lenni, pláne ha tudjuk: kiváló a magyar szervizháttér! Ellentétben pl az Asus és Acer noteszgépekkel, melynél az előbbi – azaz az Asus – épp most vonult ki komplett szervizhálózattal Magyarországról és kizárólag Ostravában érvényesíthető a garancia, míg az utóbbi ezt már pár éve megcselekedte, és Brno – szép magyar nevén Brünn – a szervizközpont. Mindent összevetve a gépet a különösen ajánlott minősítéssel díjaznám, sok dolog nincs, amibe bele lehetne kötni. Köszönet a gépért a laptopszalon.hu-nak, ahol meg is vásárolhatja bárki, potom 132.900 forintos áron, mely pénztért ingyenesen házhoz is szállítják az új Toshiba L300-144-et.

polip