Bevezető

Bizonyára sokan emlékeznek még arra a pillanatra, mikor Steve Jobs a 2008-as Apple keynote-on bemutatott – egész pontosan borítékból előhúzott – egy új terméket, nevezetesen a Macbook Air-t. “There’s something in the Air”, hangzott el az eseményen, mely után be is mutatták az Apple addigi legkecsesebb készülékét, és így bővült a család a Macbook és Macbook Pro mellett az Air-rel. Nyilván voltak próbálkozások más gyártóktól korábban is a minél kisebb, vékonyabb és könnyebb eszközökre, de az akkor bemutatott készülék valóban újszerű és egyedi volt.

Ezt az egyediséget azóta nagyon sokan megpróbálták átültetni a saját termékpalettájukba, megjelent az Ultrabook kategória, és közülük is az Asus az egyik olyan brand, akiknek nagyon ismertek ezen kaliberű gépei, nevezetesen a Zenbook sorozat, melyet 2011-ben dobott piacra először az Asus. Azóta többféle konstrukció is napvilágot látott Zenbook név alatt, kaptunk már klasszikus kompakt ultrabookokat, 15”-es erőgépeket, és ezek mellett úgynevezett 2:1 eszközöket is, melyek többnyire szétszedhető vagy átfordítható kialakítást kaptak – tesztalanyunk az utóbbi tábort erősíti.

Jelen teszt, vagy inkább bemutató egy kicsit rendhagyó lesz, ugyanis nem benchmark csatába küldjük a gépeket, nem az érdekel minket, hogy melyik hány pontszámot kap a különféle teszteken, hanem egész egyszerűen face to face összehasonlítjuk őket, a hétköznapi használat közben fellépő igények kielégítésének milyenségére vagyunk kíváncsiak. Teszten tehát az Apple Macbook Air 13 2016-os kiadása és az Asus Zenbok UX360 – lássuk ki a jobb, vagy inkább ki miben jobb.

Kicsomagolás, külső, megjelenés

Vadi új Apple gépünket fehér dobozban kapjuk, sok csicsa nincs rajta, a legfontosabb dolgokról árulkodik: Apple logó, MacBook Air felirat, a tetején pedig gépünk oldalnézete – letisztult, igényes, több nem is kell. Kibontva a dobozt fóliába csomagolva kapjuk a gépet minimális mennyiségű tartozékokkal, mint Magsafe 2 töltő hosszabbító kábellel, némi dokumentációval, kettő darab elmaradhatatlan Apple matricával, és más…más nincs.

Asus esetén is hasonlóan kellemes kartondobozt kapunk, oldalt márka- és termékcsalád jelzés, szemből pedig a gép köszön vissza ránk. Apró észrevétel, de még a terméktípus jelzésének stílusa is hasonló a két gép esetén: MacBook Air vs ZenBook Flip. Vissza a dobozhoz. Belül jobban kényeztet minket az Asus, ugyanis a töltő és dokumentáció mellett kapunk egy kellemes tépőzáras tokot (mágneses stílusosabb lett volna), USB-RJ45 és micro HDMI-HDMI adaptert. No és persze nem maradhat el a már jól megszokott tépőzáras kábelösszefogó, ami nélkül talán tudnánk élni, hisz a töltőn is van egy (egy törlőkendő jobb lett volna, valószínűleg nagyobb hasznát vennénk a kijelzőn lévő állandó ujjlenyomat hegyek eltávolításakor).

De most már vegyük őket kézbe. A Macbook Air még így a több éves konstrukció ellenére is ugyanazt váltja ki belőlünk: hűűűűűűűha, ez már valami, egyszerűen öröm kézbe venni a kicsikét, a hűs fém teljes burkolat, a precíz nyitás, mind mind hozzátesznek egy kicsit ahhoz az érzéshez, hogy bizony jól választottunk. A minőségérzet egyszerűen verhetetlen, még a legapróbb részletekre is odafigyeltek, nem lehet belekötni, amilyen vékony és könnyű eszköz, olyan masszív is egyben, nem horpad a fedlap, nem hullámzik a billentyűzet, ezt várná az ember egy prémium készüléktől – ami mindössze 1,3kg.

A Zenbook is nagyon kellemes, de azért nem egy Macbook. A körköresen szálcsiszolt fém fedlap jól néz ki, legalább annyira vonzza a tekintetet, mint a világító alma (na jó, annyira talán nem), a billentyűzet körül és az alján is fém köszön vissza, így nem mondhatjuk, hogy rossz lenne az összhatás, mert tényleg nem az, de kézbe véve a kettőt, a Macbook azért minőségibb. A nyitás milyensége már megint más kérdés, nem várhatjuk a Macbook könnyed egykezes nyithatóságát, más a zsanérszerkezet, mások az alsó és felső rész arányai, és itt ugye egy 360°-ban átfordítható kijelzőt kapunk, aminél nem lenne jó, ha a fedlap kvázi magától átfordulna, kell a kicsit feszesebb mozgathatóság. És egy újabb közös pont: bizony az Asus is 1,3kg.

Zsanér, kijelző

A zsanérszerkezeteket részben érintettem már, de azért gyorsan foglaljuk össze a lényeget. A Macbook felső része viszonylag vékony, már-már olyan érzés, mintha csak egy vékony alu lapkára illesztették volna a kijelzőt, konkrétan pénzérme vékonyságig laposodik (legvastagabb pontján 17mm, és ez egészen 3mm-ig csökken összecsukott állapotban), a masszívsága viszont példás, nem lehet benyomni, nem horpad, nyitása mégis megoldható egy kézzel is. Felül kapunk egy 720p Facetime HD kamerát környezeti fényérzékelő társaságában, alul pedig MacBook Air feliratot. A káva matt ezüst színű, ami jól elkülöníthetővé teszi a PRO családtól, és itt nincs a teljes kijelző előtt pluszban egy üveglap sem. 13,3” fényes LED kijelzőt kapunk, melynek maximálus felbontása 1440*900 pixel (16:10 képarány!), tehát se nem IPS, se nem FHD, ahogy az nagyon sok mai készülékre jellemző. Minőségéről kicsit később.

És akkor a Zenbook: picivel vastagabb fedlapot kapott, de még így is elég vékony (13,9mm), pedig a kijelző előtt van egy védő üveg/plexi is, viszont a nyitásához mindkét kezünkre szükség lesz. HD webkamerát itt is kapunk a keret felső részébe építve (tesztkép mindkét géppel lejjebb), viszont automatikus fényerőszabályzás nincs. Van viszont FHD, egész pontosan 1920*1080 pixeles felbontásunk, IPS technológiánk (AUO B133HAN02.7), és nem utolsó sorban érintésérzékeny felületünk.

Papírforma alapján tehát az Asus a nyerő, de nézzük mi a helyzet a gyakorlatban. Jó dolog az IPS, még ha egy kicsit sárgás is a kép alapértelmezésként, és némileg túlszaturált. Előretelepítve kapjuk az Asus Splendid Utility nevű okosságot, amivel néhány előre beállított mód közül választhatunk, illetve manuálisan is megadhatjuk egy csúszka segítségével a kívánt színhőmérsékletet. Ezzel és a Windows beépített kalibrációjával érdemes egy kicsit játszani, mert sokkal szebb megjelenítésre is képes, mint amit első bekapcsolás után látunk. A Macbook egy picit fakóbb, ugyanakkor természetesebb is, és ami feltűnt, hogy a fehér az tényleg fehér, mellette az Asus kicsit szürkés-sárgás, vagy éppen olyan amilyen hőmérsékletet belövünk rajta. Nyilván ez leginkább akkor szembetűnő, ha egymás mellett van a két gép. Ami még furcsa volt az Asus képében, hogy szemcsés egy picit a kép. Nem pixeles, szemcsés, egyszerűen nem olyan szép tiszta, homogén a felülete, mint a Macbooké. A miértre két tippem van: 1. ilyen a kijelző, 2. a kijelző előtti plexinek nem a legjobb a minősége, ez okozza a szemcsésedést – mint mikor teszünk a telefonunkra egy rosszabb minőségű matt fóliát. Egyébként a Macbook fényerőben is erősebb, ezáltal napfényben is jobban olvasható a kijelzője. Kikértem a zasszony véleményét is, több szem mégiscsak többet lát, és arra jutott, hogy az Asus kicsit túlszaturált színei jobbak, de a Macbooknak meg tisztább a képe.

Az érintéseket viszont jól veszi, ezzel a részével nincs gond, bár egy kicsit “műanyagos” az érintés érzete, nem a klasszik üveg. Ha elkezdesz használni egy ilyen érintős gépet, egyszer csak azt veszed észre, hogy szinte mindent a kijelzőn keresztül csinálsz. Olyasmi ez, mint mikor elkezded használni a Macbook touchpadet, és mindent azon csinálsz, nem nyúlsz már az egérért. Viszont akadt a teszt során egy kis gond is a géppel, ami miatt nem tudtam teljesen kihasználni az érintőkijelzőt. Vagy a tesztkészülék volt hibás, vagy szoftveres oldalon nem stimmelt valami, amit javítani kell, de a tabletes használattól a hajam téptem. A normális, elvárt működés egy ilyen készülék esetén az lenne, hogy fogom, átfordítom, ekkor a billentyűzet és touchpad blokkolva lesz, és úgy forgatom a gépet, ahogy csak akarom, mert tabletként funkcionál tovább. Sajnos a gyakorlat ezt megcáfolta, ugyanis mindent csinált, csak azt nem, amit szerettem volna. Átfordítást követően egy pillanatra lezárt a billentyűzet és touchpad, majd feloldott, tehát nem lehetett úgy fogni a gépet, hogy ne nyomkodjuk el teljesen. A másik probléma a tájolás, ami mintha direkt szivatott volna azzal, hogy minimális mozdításra is elforgatta a kijelzőt, csak éppen nem jó irányba, leggyakrabban fejjel lefelé vagy oldalra fordítva kaptam a képet, és tényleg a legkisebb mozdítás hatására is ugrált. Egyetlen egy módban működött normálisan, ha állvány módban használtam, vagy pedig tabletként teljesen összecsukva fektetett módban úgy, hogy az Asus felirat volt felül, de amint forgattam rajta, már káosz volt minden. Próbálkoztam gyári visszaállítással, frissítéssel, driverek/szoftverek újratelepítésével, de semmi nem oldotta meg. Reméljük csak a tesztkészülék egyedi hibája volt.

Beviteli eszközök, csatlakozók

A Macbook billentyűzetére sok panaszunk nem lehet: a már jól bevált “szigetes” vagy éppen chicklet kialakítás fehér háttérvilágítással, melynek erőssége széles skálán állítható, nagyon jó a nyomáspont, tényleg egy szavunk sem lehet rá. Na jó talán mégis, de ez leginkább a Windows gépről átszokottnak lesz furcsa: a magyar billentyűzetről sok speciális karakter hiányzik. Pontosabban nem hiányoznak, mert elérhetőek, csak a gombokon nincsenek jelölve, viszont elő lehet őket csalogatni. Ebben segít a OS-be épített billentyűzetnéző alkalmazás is, ami a spéci karakterek elérhetőségét demonstrálja nekünk. Így ha valaki nem tudná, hogy a *-ot hogyan írjon, a program segítségével megtudhatja, hogy ALT+SHIFT+? – meg kell szokni.

A Zenbook kicsit gyengébben szerepelt, ugyanis nincs billentyűzetvilágításunk, ami kicsit elszomorító, ugyanis ebben a kategóriában már igazán elvárható lenne, de a gombok nyomáspontja sem annyira profi, mint a Macbook esetén, kis horpadás/hullámzás tapasztalható, vagy olyan, hogy is mondjam…kicsit “gumis, rugalmas” leütése van a gomboknak, de még mindig nem olyan vészes, mint az Asus olcsóbb X szériájánál. Összességében tehát nem olyan rossz, könnyen rááll a kéz, viszont a világításért tényleg nagy kár, sokat dobott volna az összképen, és a sötétben való használhatóságon is. Ami még a Macbook mellett szól, hogy mivel a készülék kialakítása hátulról előre vékonyodó, így a csuklónk támasztása is jobb, kényelmesebb pozícióban tudunk gépelni.

Touchpadeknél hasonló a helyzet, szintén a Macbook szerepelt jobban. Az üveg felületen nagyon jól siklik az ujjunk, pontosabban az ujjaink, ugyanis a több ujjas műveleteket kezeli, nem is akárhogyan – nem hiába próbálja a legtöbb gyártó átvenni ezen ügyességeket. Vezérlése nagyon precíz, jó vele és lehet is vele dolgozni, a hétköznapok során valószínűleg nem lesz szükség külön egérre – legalábbis nekem nincs. Az Asus megoldása sem rossz, jó a felülete, pontossága is jól sikerült, ugyanúgy képes a multitouch műveletekre, melyben a Windows 10 is jó partner, ugyanis végre itt is lehet használni a touchpadet a görgetés/zoomoláson kívül másra is – mint például a programok és asztalok közötti váltásra (khm, Apple). Egyébként mindkettő hatalmas méretű, 3-4 ujjal is kényelmesen kezelhető.

És hát ugye a Zenbook esetén van egy harmadik beviteli eszközünk is, nevezetesen a kijelző, de erről már volt szó korábban, annak érzékenységével és használhatóságával nincs gond, egyedül az ujjlenyomatok és maszatok fognak zavarni, de az érintőképernyő már csak ilyen.

Hangszórók

Azt gondolom mindenki sejti, hogy házibulit nem ezekről fogunk tolni, egetrengető basszusokat és hatalmas tereket betöltő hangzást nem kapunk egyik gép esetén sem. Viszont minden elismerésem mindkét gyártónak, ugyanis a vékony készülékházak ellenére kellemes meglepetés ért a hangzás tekintetében. A Macbook Air mindenféle csicsás brand megjelölése nélkül tálalja a sztereo hangzást, méghozzá meglepően tisztán. Zenbookunknál már ott virít az “Audio by Bang & Olufsen ICEpower” felirat, ám a csalás nem ez, hanem a hozzáadott AudioWizard szoftver, melyet ha kikapcsolunk, elég gyengén muzsikál a kicsike, ám ha engedélyezve van, és kiválasztjuk a megfelelő módot, akkor már ott vagyunk hangzásban, ahol a Macbook – és itt ismét segítségül hívtam a jobbik felem, neki az Asus tetszett jobban. Kis zajkeltésre, háttérzenére, sorozatozásra, videóchatelésre teljesen jók, sok nagyobb méretű gép örülne, ha így szólna, mint ez a kettő, de azért a világot nem váltják meg, komolyabb zenehallgatás esetén erősen ajánlott valamilyen külső eszköz használata.

Csatlakozók, portok

Macbook Air 13

bal oldal: MagSafe 2 töltő, USB3.0, 3.5mm jack, kettős mikrofon

jobb oldal: SDXC kártyafoglalat, USB3.0, Thunderbolt 2

Asus UX360

bal oldal: USB3.0, SD kártya foglalat, töltésjelzők, hangerő fel-le, bekapcsológomb

jobb oldal: töltőcsatlakozó, USB3.0, USB C Gen1, micro HDMI

Elöl és hátul egyik gyártó sem helyezett el csatlakozókat, viszont a Macbook elején az alsó burkolat közepénél van egy kis bevágás, ez segíti az egykezes nyitást. Az Asus honlapja szerint az UX360-nál is odafigyeltek a nyithatóságra, ugyanis 25°-os bevágást alkalmaztak a fedél széle alatt, ezáltal segítve az egyszerű nyitást. Ok, biztos.

Csatlakozókból ha nem is kapunk olyan sokat, de azért keveset sem, ez még az a mennyiség, ami a legtöbb felhasználónak elég. Természetesen van vezeték nélküli kapcsolódásra is lehetőségünk, adott az AC wifi és Bluetooth kapcsolódás, Macbook-nál ez 4.0, Asus-nál pedig 4.1. Apropó, az Asus képét vezeték nélkül is át tudjuk küldeni egy arra alkalmas eszközre, mint pl. okostévére, így ha otthon megnéznénk egy filmet, egy pillanat alatt nézhetjük nagyobb méretben, mindenféle kábel és összekötés nélkül. Ezt sajnos a Macbook nem tudja, legalábbis közvetlenül nem.

Hardver

Macbook esetén a nyers erőt az 5. generációs Core™ i5 Processzor, nevezetesen a 2 magos i5-5250U szolgáltatja 1,6-2,7GHz közötti skálázással és 15W max TDP-vel, mely papírforma alapján nem egy 4 magos i7-es vadállat csúcsprocesszor, de a hétköznapok és némi munka során azért a felhasználók többségének bőven megfelel. Memóriából immár 8GB az alapfelszereltség, és mellé esetünkben egy 128GB SSD tároló társul. Korábban nem tudtam volna elképzelni magamról, hogy elférjek ekkora tárhelyen, de egy ideje üzemel otthon egy NAS, benne jelenleg 2TB tárhellyel, és így a 128GB névleges kapacitásból körülbelül még mindig van ~85GB szabad helyem a Macen. De ha valaki nem is használ NAS-t, még mindig van jó néhány lehetőségünk a kapacitás növelésére, mint pl. egy külső HDD/SSD, gyorsabb SD kártya, de felárért cserébe vehetünk nagyobb tárhellyel bíró gépet is, vagy saját felelősségre cserélhetjük is. A megjelenítésért a processzorba integrált HD6000 felel, mely a komolyabb játékokat leszámítva mondhatni mindenre elég. Amit még érdemes megjegyezni a hardverről, hogy bár ventilátoros hűtéssel rendelkezik, hangja nem nagyon van, több hónap használat alatt nálam eddig egyszer hallatta hangját – vagy ha megy is a ventilátor, nem lehet hallani.

Ha a Macbooknak nem volt hangja, a Zenbooknak pláne nem lesz, ugyanis teljesen passzív megoldást kapott. Belül 7. generációs Intel® Core™ m3 7Y30 ketyeg 1-2,6GHz-en, HD Graphics 615 felel a megjelenítésért, memóriából a tesztkonfig esetén 4GB-ot kaptunk, de a Macbookhoz képest kétszer nagyobb, tehát 256GB SSD-n garázdálkodhatunk.

Az átlag felhasználóknak közel mindenre elég lesz mindkét gép, legyen szó irodai vagy éppen multimédiás használatról, még a gyengébb Core™ m3 is elég fürgének bizonyult 4GB memória társaságában is, nem volt olyan helyzet, mikor földhöz akartam volna vágni a lassúsága miatt. Jellemzően nem ezeken a gépeken fogunk 4K videókat vágni, viszont a megtekintéssel nem lesz gond, mindkét masina le tudja játszani ezen tartalmakat, és ez a célközönség nagy részének valószínűleg elég is lesz. Érdekességképp futtattam mindegyik egy gyors Cinebench tesztet, és az eredmény meglepő, de körülbelül ugyanolyan pontokat kaptak: CPU 250 körül, 3D pedig 25-30fps.
 

Zaj, üzemidő, melegedés

Korábban említettem, hogy zajról lényegében nem beszélhetünk, a Zenbook abszolút néma minden körülmény között, a Macbook pedig…hát mondhatni ez is passzív módban üzemel, már ami a ventilátor zaját illeti. Hiába nyúztam, nem tűnt fel, hogy ezerrel pörgetné a ventijét, mintha nem is lenne benne. Eddig egy alkalommal hallottam csak, akkor valami process beakadt neki, és akkor minimális zaj kihallatszott, de újraindítás óta egyszer sem hallottam búgni. Megmértem a gépek burkolati hőmérsékleteit is, és tehetnék be külön táblázatokat is róluk, de fölösleges lenne. Általános felhasználás közben a 24°C-os szobában mindkét gépen 26-28°C°-ot mértem, fél órás maximális terhelés után pedig 40°C környékén tetőzőtt mindkét gép. Hiába no, ezek nem izomagyak, nincs olyan vas alattuk, ami megolvasztaná a burkolatot.

Üzemidőt tekintve mindkét gép 12 órás akkumulátoros idővel kecsegtet, ami papíron nagyon jól mutat, és mindkét gép 54 wattórás akarja teljesíteni, ami több kevesebb sikerrel össze is jön. A Macbook 70% körüli fényerő mellett hozta a 11 órás böngészési időt, a Zenbook viszont ennek nagyjából a felét, közel 6 órát bírt töltés nélkül. Ha kikapcsoljuk a rádiófogyasztókat, lejjebb vesszük a fényerőt, akkor nyerhetünk még egy kis időt. Ezen felül az Apple 30 napos készenléti időt ígér, és ez teljesen reális, ha szinte mindent kikapcsolunk, és tényleg csak készenlétben van a gép. Fordul a kocka, ha a maximális terhelést nézzük: maximum fényerő, minden bekapcsolva, így a Macbook 1,5 órát ment akkumulátorról, a Zenbook viszont közelítette a 4 órás folyamatos működést is.

Ha a gyakorlati használatot nézzük, akkor nagy vonalakban elmondhatjuk, hogy a Macbook takarékosabban bánik az akkumulátorral, és egy hosszabb napot végig lehet vele dolgozni úgy, hogy megy a wifi, és nem csak a minimum fényerőn hunyorgunk, míg a Zenbooknál jobban meg kell húzni a nadrágszíjat, ha nem akarunk idő előtt töltő után rohangálni.

Garancia

Az Apple 1 év világgaranciát ad a termékeire, nincs ez másképp a Macbook esetén sem, ami ha kevés lenne, akkor nem kevés pénzért bővíthetjük. Szerencsére eddig nem kellett szervizhez fordulni vele, és a felhasználói visszajelzések is nagyon pozitívak, ritkán romlik el, és a szerviz akkor is elég gyorsan orvosolja a problémát. Az Asus esetén dupla ideig vagyunk biztonságban, tehát 2 év a garancia, mely szintén világgaranciát jelent. Viszont a meghibásodási arány rosszabb, és a szerviz is lassabb valamivel, átlagosan 2 hét körül lehet számolni egy garanciális ügyintézés esetén.

Összegzés

Egy ilyen összehasonlításnál valószínűleg felmerül az operációs rendszer kérdése is. Nagyon sokan szélsőségesen állnak az általuk nem használt rendszerhez: a Windows felhasználók sokszor úgy utálják az OSX-et, vagy most már macOS-t, hogy nem is használták még, és ez visszafelé sincs másképp, a Mac felhasználók sokszor csak fújják a saját hülyeségeiket, miszerint a Windows-t nem lehet normálisan használni. És vannak azok, akik mindkettőt használták/használják, és mindegyiken elboldogulnak. Aki azt mondja, hogy a macOS hibátlan, soha nem fagy, soha nem csinál érdekességeket, az hazudik, mert bizony előfordulnak érdekességek. És ez fordítva is igaz, elég csak a klasszikus kékhalálra gondolni Windows esetén, de lehetne sorolni megannyi érdekességet, mikor a rendszer összfo…összezavarodik, és elszáll. Én nagyon sokáig csak Windows gépeken dolgoztam, egy ideje viszont az otthoni gépem a Macbook lett, és nem kellett sok idő, hogy átszokjak, ugyanúgy meg tudok vele csinálni mindent, mint a korábbi Windows-os gépeimen. Nyilván vannak olyan speciális esetek, ahol csak a Windows, vagy csak a macOS jöhet szóba, de ez már megint más kérdés, az átlag felhasználóknak mindegyik rendszer ugyanolyan jó lehet.

Forrás
 

És akkor még néhány szót a gépekről. A Macbook Air egy nagyon kiegyensúlyozott kompakt készülék, mely akár otthon asztalon használva, akár napi hordozásra alkalmas. Teljesítményére valószínűleg nem lesz panasz, sem a hűtésére, klasszik office munkára, multimédiára és otthoni használatra tökéletes, egy egész napot kibír akksiról, nagyon jó a billentyűzete és a touchpad is, kijelzőjénél ma már láttunk szebbet is, de még arra sem mondanám, hogy rossz, mert tényleg nem az. És hát az a minőség, amit kapunk, az egyszerűen pazar. Nincsenek illesztési hézagok, minden egyes részlete ki van dolgozva, baromi jó az anyaghasználat, sok gyártó példát vehetne róla, mert ez tényleg prémium. Persze ennek a sok jóságnak ára is, mert bár ez a legolcsóbb Macbook a piacon, ára így is közel 300.000Ft 128GB háttértárral és 8GB memóriával.

És milyen a Zenbook? Megmondom őszintén: nagyon jó Windows-os alternatíva ennyi pénzért. Még ha nincs is annyira prémium anyaghasználata és összeszerelése, mint a Macbooknak, de akkor is nagyon rendben van, korrekt az anyaghasználata, és az összeszerelésre sem lehet különösebb panaszunk. A tesztkészülékre az átfordításos anomáliát leszámítva különösebb panaszom nem lehet, a billentyűzet élhető, még ha a világítás hiányzik is, a touchpad és a kijelző jól reagál a érintésekre. Core™ m3 processzorának hála teljesen néma, méghozzá úgy, hogy különösebb kompromisszumot sem kell kötnünk a teljesítmény terén, egész baráti az akksiideje, tehát egész jó Macbook Air alternatívának mondanám, és a 260.000Ft körüli ár sem rossz 256GB SSD-vel, FHD IPS érintőkijelzővel, 4GB memóriával.

Jelen bemutató a Laptopszalon segítsége nélkül nem készülhetett volna, ezúttal is köszönet a tesztkészülékért. A Macbookok és Zenbookok az alábbi linkeken különböző konfigurációkban megvásárolhatóak:

Apple Macbook
Asus Zenbook

Andrew

További képek: