Veszélyben a táblagépek? Az Apple 2010-ben robbantott bombát az iPaddel, akkor még a telefonok elég picik voltak, mai szemmel nézve legalábbis, szóval egy nagyobb képernyővel...
Az Apple 2010-ben robbantott bombát az iPaddel, akkor még a telefonok elég picik voltak, mai szemmel nézve legalábbis, szóval egy nagyobb képernyővel rendelkező eszközre éhesek voltak a vásárlók. A trend azonnal elterjedt, szinte minden gyártó kiadta a maga termékét, évekig száguldott az iparág. Igen ám, de közben a mobilok megnőttek, ezzel pedig adtak egy pofont a táblagépeknek, amik kezdenek a padlóra kerülni. KO?
Egyelőre még aligha, bár tény, hogy nehezebb a helyzet, mint régebben, még az iPadek esetén is. Pedig a júniusi WWDC-n két olyan bivalyerős gépet mutatott be az Apple, hogy a teljesítménytől tényleg tátva marad az ember szája, ráadásul jött egy új ceruza, nem beszélve a billentyűzetről, így szinte tényleg teljes értékű eszközzé vált a sorozat két legújabb tagja. Az i-re a pontot az iOS 11 teszi fel, ami nélkül tesztalanyunk, az iPad Pro 10.5 is csak egy félkarú rabló lett volna, így ha béta verzióban is, de inkább ezzel teszteltük.
Nincs nagy meglepetés, szép az iPad, csak még mindig nem érezzük úgy, hogy a mérnökök apait-anyait beleadtak volna a tervezéskor. Igaz viszont, hogy rendkívül karcsú a kütyü, 250,6 x 174,1 x 6,1 mm-es dimenziókkal rendelkezik, ehhez 469 grammos tömeg párosul. Az anyaghasználat természetesen példás, üveg és alumínium váltja egymást. Az előlapon egy 10,5 hüvelykes, 1558 x 224 pixel felbontású IPS panel díszeleg, 265 ppi-s képpontsűrűséggel, remek betekintési szögekkel és fényerővel.
A képernyő alatt kapott helyet a Touch ID ujjlenyomat-olvasóval felvértezett home gomb, ami benyomható, nem úgy, mint az iPhone 7 esetén. Működése hibátlan. Körbenézve a táblagépet “két” érdekességet lelhetünk fel, egyrészt van 3,5 mm-es jack csatlakozó, másrészt pedig négy hangszórót szereltek az eszköz két oldalára, ezek olyan fantasztikusan szólnak, hogy minden konkurens megirigyelheti azt, amit az Apple alkotott.
Szokás mondani, hogy az számít igazán, ami belül található. Ez a megállapítás abszolút helytálló a készülék esetében, ugyanis az Apple A10X Fusion névre keresztelt rendszerchip az Apple legerősebb mobilos fejlesztése, ráadásul a hatmagos processzor mellé 4 GB RAM kerül, ismerve az iOS működési elvét ez több mint elég. Az almás cég változatott az üzletpolitikán, egy ilyen értékű eszköznél már nem szúrja ki az emberek szemét kis tárolóegységekkel, lehet választani 64, 256 illetve 512 GB-os változatot, microSD bővíthetőség továbbra sincs, ez valószínűleg soha nem változik majd meg.
A Geekbench 4 is mutatja, hogy minden eddigi rekordot megdönt a gép pontszámok tekintetében, a rendszer úgy süvít, mint egy japán mágnesvasút. A béta szoftver ellenére sem akad meg egy pillanatra sem, minden hibátlanul, őrült reszponzívan történik, megnyithatunk szinte akármennyi alkalmazást, a közöttük történő váltás esetén is úgy érezzük majd, mintha valami csúcs PC-t nyomogatnánk.
Az iOS 10 még nem használja ki a tabletben rejlő képességeket, szóval inkább az iOS 11 béta 2-vel próbálkoztunk, hiszen így mutatja meg igazi erejét a kütyü. A működési elv nem változik, ikonok tömkelege látható a főoldalon, ezen azért lehetne már valamit faragni, mert borzasztóan unalmasan és bután néz ki. A widgetek és az értesítések a felülről lehúzható információs sávból érhetőek el. Az első nagyobb változást a vezérlőpultban találjuk, sokkal okosabb lesz, valamint félig-meddig személyre is szabhatjuk, az előre megadott funkciók gyorskapcsolóit tehetjük ki.
Az alkalmazásváltó szintén frissült, alulról felfelé kell legyinteni, hogy lássuk a kártyákat, amik szebbek, de a bezárásuk körülményesebb. Az App Store is kapott egy kisebbfajta ráncfelvarrást, modernebb lett. Az igazi durvulást viszont a “drag and drop” esetén érezzük, végre a képernyő multitouch képességeit teljes egészében ki tudjuk használni, egy ujjal rábökünk egy képre vagy fájlra, majd azt szabadon mozgathatjuk egy üzenetbe, e-mailbe.
Az iOS 11 nagyon közel került a MacOS-hez, a dokk ugyanúgy néz ki és minden helyzetben előhozható. Debütált a fájlkezelő is, ami ugyan nem enged olyan mélységig belenyúlni a rendszerbe, mint az Android vagy a Windows, mégis hasznos. A billentyűzet jobb lett, könnyebben elérhetőek a speciális karakterek.
Az Apple elég merész és egyben örömteli döntést hozott azzal, hogy az iPad Prókba belepakolta az iPhone 7 kameráját, vagyis a 12 megapixeles, f/1,8-as, optikai képstabilizátorral ellátott egységet. A PD-autofókusz mellé még dupla ledes villanó is jár, szóval kétségtelen, hogy ezzel a cég új értelmet adott az eddig eléggé nevetséges táblagépes fotózásnak.
Azokat a kéréseket mondjuk még mindig ignorálja az Apple, hogy legyen profi mód. Kár, mert a time-lapse, lassítás, panoráma, 4K videó és négyzet azért nem sok. A Live Photos viszont megmaradt, ennek örömére olyan fotók is lőhetők, amelyek képesek kvázi életre kelni. Szelfizni is lehet, méghozzá 7 megapixelben, ebben is jelentős a fejlődés az elődmodellhez képest.
A képek minősége messze meghaladja a táblagépes konkurenseket, kiváló a dinamikatartomány, a vonalélesség, valamint szerencsére a dinamikatartomány is, sajnos/nem sajnos kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy bizony ezzel a géppel már van okunk fotózhatni. A vaku is elég nagyot villan, az esti alkotások is vállalhatók.
Az Apple most sem tette közzé az akkumulátor kapacitását, ám a lényeg a 10 órás üzemidő, amit most is képes tartani a táblagép, bár azért teljes terhelés esetén ezt nem fogjuk tudni produkálni. Ínséges időkben adott az akkumulátorkímélő üzemmód, ami némileg visszafogja a teljesítményt, amiből mi nem nagyon fogunk érezni semmit.
Van sima wifis és LTE-s verzió, a többi modul viszont mindenképpen jár: 802.11ac-s WiFi, Bluetooth 4.2, NFC. Az A-GPS (GLONASS) továbbra is csak a 4G-képes változat privilégiuma, szóval aki mondjuk hatalmas képernyőn kíván navigálni, neki a drágább modellt kell megvásárolnia.
Az iPad Pro 10.5 ára 64 GB-os adattárolóval 225 ezer forinttól kezdődik, ennél jó 40 ezer forinttal fáj többe, ha 256 GB-os adattárolóra vágyunk, és ezek még csak a wifis változatok. Kétségtelen tehát, hogy ennyiért már elég jó laptopokat lehet venni, ami azért némileg megkérdőjelezi az iPad helyzetét. Ketté kell viszont választani a dolgokat, mert az iPad azért még mindig ultrahordozható, igaz, ahhoz, hogy tényleg kvázi notebookként tekintsünk rá, kell egy billentyűzet, amit szintén nem filléres mulatság.
Aki multimédiás erőbajnokra vágyik, és több potenciált lát a táblagépekben, annak most egyértelmű, hogy az iPad Prót kell választania, aki viszont szerteágazóbb tudást szeretne, az alapmodellnél kicsivel drágábban még Macbook Airt is elcsíphet. Az iPad Pro 10.5 tehát a kategóriájából magasan kiemelkedik, de nem könnyű a boltból inkább ezt leemelni, mint egy laptopot.
