A tesztelt Dell Alienware 17-es laptopot, mely megvásárolható a Laptopszalonnál a Dell hazai képviseletétől kaptuk, ezúton is köszönjük!

Áttekintés

Kis fogyasztás, könnyű és vékony ház, hosszú üzemidő. Ezek a notebookpiac főbb irányelvei manapság, mégis ezek az utolsó jelzők, amik az Alienware név hallatán eszünkbe jutnak. Már a 14”-os modelljük sem éppen a hordozhatóság mintapéldája, de a tesztalany – a középső 17”-os modell – rádupláz. Nincs ebben semmi meglepő, nem is célja a játékos gépeknek, hogy az ember bedobja a hátizsákjába és napközben használja, ahol éppen szüksége van rá, nem, itt a kompromisszummentes, közel asztali számítógép szintű teljesítmény a cél, kicsit kompaktabb és könnyebben mozdítható formában.  Ehhez viszont igazodik az ár is, hisz azonos teljesítményt bezsúfolni egy kisebb házba alacsonyabb fogyasztással, nehezebb és drágábban megvalósítható feladat. Egyértelmű hát, hogy nem egy tömegeknek gyártott masina a tesztem alanya, adott viszont a kérdés: tényleg olyan jó-e, mint amit a név (és ár) alapján elvárnánk? Lentebb kiderül.

A doboz tartalma

Felnyitva a hatalmas dobozt meglepő látvány fogadott: a teljes doboz ki volt párnázva, a notebook rendkívül kényelmes és védett környezetben utazott – vagy „landolt”, a márka szavaival élve. Ennek ellenére sajnos a prémiumkategóriát is elérte a minimális mellékeltextra-láz: az eddigi egér, egéralátét és baseball sapka kikerült a csomagból, most már csupán a használati útmutatóval és az illesztőprogram lemezzel kell beérnie a leendő tulajdonosnak.

A külső

A Haswell frissítés a Dellnél több volt egy egyszerű processzorfrissítésnél: a megújult Latitude és Inspiron 7000 sorozatok után most megismerkedhetünk az új Alienware külsővel. Meglepőnek hathat, hogy az új – immáron csak szimplán Alienware 17-nek nevezett – modell jelentősen visszafogottabb lett (legalábbis kikapcsolt állapotban), de az elődmodellek ismeretében már világossá válik, miért mondom ezt. Viszont távolról sem mondható kecsesnek és minimalistának  a dizájn, a több mint 4 kilós és majdnem 5 centi vastag monstrumról lerí, hogy benne bizony komoly hardver lapul. Az egész ház masszív, rendkívül jól ellenáll a nyomásnak és torziós erőknek, az illesztések pontosak, és semmi nem ad ki nyikorgó vagy zörgő hangot.

A fedlap anodizált alumíniumlap és egy kis gumírozott műanyag keveréke (a WLAN antennák kivezetése miatt), melyet csak a két díszcsík és az űrlényfej tör meg. A notebook szélén már a műanyag a domináns (kivéve a dekoratív alumínium keretet), viszont nem érheti emiatt panasz a gépet, a kellemes tapintású, puha fajta került rá, a minőségérzeten nem ront semmit.

Kinyitva folytatódik a dicsmenet: telitalálat a csuklótámasz anyagválasztása. Gumiborítású műanyag, mely puha, soha nem hideg, de terhelésre sem melegszik át, és ugyan összegyűjti az ujjlenyomatokat, de azokat is pillanatok alatt el lehet tüntetni egy törléssel. Egy szó, mint száz: ilyennek kell lennie egy játékos notebooknak.

Portok, ergonómia és beviteli eszközök

Ugyan a behemót házon az elődhöz képest csökkentett számú porttal gazdálkodhatunk, de korántsem mondható csekélynek a kimenetek és bemenetek száma, a legtöbb (játékos) igényt így is kielégíti. Elöl a Klipsch sztereó hangszórópáron kívül más nem kapott helyet, az összes csatlakozó a notebook két oldalra került.

A bal oldalon a töltőcsatlakozó, egy Kensington zár, egy HDMI ki és bemenet, egy Mini-DisplayPort, két darab USB 3.0, egy mikrofon bemenet, egy sztereó kimenet, illetve egy kombinált csatlakozó foglal helyet. A HDMI bemenet módot kiválasztva egy külső eszköz – például játékkonzol, set top box – képe jeleníthető meg a beépített monitoron, ez nem gyakran látott funkció, de el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol jól jön. A gyártó továbbá nem hezitált sokat az audiocsatlakozással, ezzel a 3 Jack aljzattal mindenféle headset és sztereó fejhallgató (vagy különálló mikrofon) könnyedén csatlakoztatható a géphez, dicséretes.

A jobb oldalon egy gigabites Ethernet port, két további USB 3.0, és a slot-in kialakítású Blu-ray olvasó felett egy kártyaolvasó található.

Hátul a két hatalmas – méretben leginkább a sportautóknál használatos légbeömlőkre hasonlító – szellőzőnyílás található.

Billentyűzet

Ahogy a Latitude-ok és Precision-ök (az M3800-as kivételével) , úgy az Alienware-k sem váltottak a szigetes kialakításra, és ez előnyükre válik. A nyomáspont és visszajelzés kiváló; a billentyűút pont jó hosszúságú, a gombok borítása nem a csúszós-koszolódós, hanem a puha gumis fajta, ráadásul megfelelően homorú kialakításúak, így a melléütés szinte kizárt; a ghosting jó játékos géphez hűen nem probléma; az alátámasztás pedig talán még egy kalapácsnak is ellenállna. Tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a billentyűzetről, erről tanúskodik az is, hogy az egyetlen negatívumaként a nem szabályozható fényerejű háttérvilágítást tudom felhozni: csak két állása van, ki és bekapcsolt állapot. Cserébe viszont csak a klaviatúrán négy szegmensben lehet állítani a világítás színét és effektjét, akár megnyitott programonként külön témával. Impresszív tud lenni, ha a Battlefield 4 elindításakor az addig diszkréten a kék és zöld közt pulzáló világítás egyszer csak izzó vörösre vált, és elindulnak a méretes ventillátorok.

Touchpad

A méretes touchpad kellemes, de nem nyújt kiemelkedő teljesítményt. Dicséretes, hogy dedikált gombos maradt az érintőfelület, ahol a gombok csendesek, kellemes nyomáspontúak, a nyomási érzet a billentyűzetre emlékeztet. A kétujjas műveletek alapból deaktiváltak, de az illesztőprogramban aktiválhatóak, és megfelelően működnek, ezért érdemes az első alkalommal eltölteni egy kis időt a beállításukkal. Kétségkívül a legkülönlegesebb tulajdonsága a teljes érintőfelület megvilágítása, ami szintén külön szabályozható, de a fényerőt sajnos nem lehet változtatni.

Hang

Soha nem láttam értelmét a notebookokba épített többcsatornás hangrendszereknek, már csak azért sem, mert pont az lenne a lényegük, hogy körbevegyék a hallgatót a hangszórók – ezzel megfelelő térérzetet keltve -, de ez eleve nem megoldható egy laptopnál, hisz minden hangszóró előttünk lesz. Szerencsére az Alienware megmaradt a sztereó elrendezésnél, melyet a ház elejére helyeztek. A Klipsch névvel ellátott hangkeltők megdöbbentően jól szólnak: hangerőből van bőven, a legtöbb felhasználáshoz a skála felénél feljebb nem is érdemes vinni; magas és mély hangokat is tartalmaz; és a térérzet is meglepően jó. Játékra, filmnézésre, alkalmi zenehallgatásra nem fog csalódást okozni, persze most is érdemes hangsúlyozni, hogy hordozható számítógéphez képest. Ha pedig valaki igényli a jobb hangzást, HDMI-n illetve S/PDIF-en keresztül akár 7.1 csatornás jelet is kivihet.

Kommunikáció

Kommunikáció terén majdnem minden igényt kielégítő felhozatallal van dolgunk: Killer E2200 gigabites ethernet, 4.0-ás Bluetooth és egy Broadcom 802.11ac WLAN modul. A majdnem azért szerepel a mondatban, mert a WLAN kártya csak két antennás (emiatt a maximális elméleti sebesség csak 867 MBit/sec ac-n, és 300 MBit/sec n-en), így ha valaki egy komolyabb N900-as routerhez csatlakoztatná az eszközt, nem fogja tudni kihasználni a router teljes potenciálját. Ettől eltekintve hibátlanul működött a kártya, stabil kapcsolattal és nagy hatótávolsággal. 

Kijelző

Talán a legkifogásolhatóbb pontja ennek a modellnek a kijelzője, az is az alkalmazott TN panel miatt. Nem azért, mert rossz lenne, nem az, hanem azért, mert ebbe az árba belefért volna egy IPS panel. Ettől függetlenül a 1080p felbontású kijelző magas kontrasztaránnyal és pontos színreprodukcióval operál, a közepes fényerejű háttérvilágítás pedig a matt felületnek hála direkt fényben is olvasható marad, viszont a tágabb betekintési szögekről le kell mondanunk az alkalmazott technológia miatt. A zsanérok egyébként mereven tartják a monitort, hibának itt nincs helye.

Bővíthetőség

Felfordítva a laptopot egy hatalmas, a fél alsó lemezt elfoglaló – vagy inkább átlyukasztó – szellőzőráccsal találkozhatunk, előtte a márkától már megszokott, de az új szériában diszkrétebb megjelenéssel bíró betét kapott helyet, mely tartalmazza a notebook főbb komponenseinek rövid leírását, és egyedivé tehető egy tetszőleges saját szöveggel. 

Ha valaki nyitotta már fel egy nagy motoros prémiumautó motorháztetejét, számára ismerős lehet az érzés, ami ennek a monstrumnak a felnyitásakor elfogott. Mindössze 4 csavar eltávolításával a teljes fenéklemez levehető. Bent az első feltűnő dolog a két méretes ventillátor, mindkettő két külön hőcsővel, melyek közül az egyik a processzort, a másik pedig az MXM modulon ülő GTX770M GPU-t hűti. Két szabad memóriahely a négyből egyből elérhető, továbbá nem szokatlan ebben a kategóriában a két 2,5”-os HDD hely sem, de egy kis kutakodással megtalálhatjuk a két további memóriahelyet és a gép 64 GB-os mSATA SSD-jének a foglalatát is. Ha esetleg valaki nem elégedne meg a három beépíthető háttértárral, könnyedén lecserléheti a slot-in rendszerű Blu-Ray olvasót, de hasonlóan egyszerű a WLAN modul kivétele is (ahol ráadásul 3 antenna is be van kábelezve, de a jelenlegi kártyával csak kettő van használatban).

Külön öröm, hogy különösebb műszerésztudás nélkül szedhetjük ki a ventillátorokat a gépből tisztítás és újrapasztázás céljából, ellentétben a legtöbb mai laptoppal, ahol az alaplapot is ki kell venni ehhez a művelethez, ami rendkívül megnehezíti a dolgunkat.

Tápellátás

A laptophoz kapott 240 W-os tápegységet legjobban egy szóval lehet jellemezni: hatalmas.

Igen, a töltő mellett a képeken egy 13”-os Ultrabook látható.

Garancia

Három év helyszíni garancia jár a géphez, ahogy ezt a Dell üzleti laptopjainál már megszokhattuk.

Használatba vétel

A tesztalany egy előretelepített 64 bites Windows 7-el érkezett, de a boltban kapható példányok Windows 8-at kapnak. A bekapcsolást követően az első utam az Alienware Command Centerbe vezetett, itt lehet ugyanis beállítani a géppel kapcsolatos fontosabb dolgokat, mint például a külső hangulatvilágítást – 10 különböző szegmensben, és akár témákat is létrehozhatunk melyeket eseményekhez társíthatunk -, a gép energiagazdálkodási profiljait, a touchpad működését vagy a numerikus pad feletti 4 programozható gomb funkcióját.

Processzor

A beépített i7-4800MQ teljesítményét nem érheti panasz: a notebookpiac egyik leggyorsabb CPU-járól beszélünk. Az alapjáraton 2.7 GHz-es négymagos processzornak 1 szálas terhelés esetén egészen 3.7 GHz-ig, 2 illetve 4 szálas esetben rendre 3.6 illetve 3.5 GHz-ig kúszik fel az órajele, ha a hőmérsékletek megfelelően alakulnak. A mobilprocesszorok nagy részénél elérhető Hyper-Threading itt is jelen van, ennek köszönhetően akár 8 párhuzamos szálon történhet az adatfeldolgozás. A processzor tehát nem fog csalódást okozni a játékok futtatása során, de szinte bármilyen feladatot könnyedén vesz, ami szóba kerülhet.

Rendszer teljesítmény

Adott egy brutális processzor, mellé 16 GB RAM (és még 2 szabad memóriahely), de rendszer általános sebessége mindig a leggyengébb láncszemtől függ, ami itt is háttértár. A notebook egy 750 GB-os Western Digital Scorpio Black HDD-vel érkezik, mely a gyorsabb fajtából való, de egy SSD-vel nem veheti fel a versenyt. Ezzel a gyártó is tisztában van, ezért beépítésre került még egy 64 GB-os mSATA SSD is, ami cache lemezként funkcionál: az operációs rendszer teljesen automatikusan a gyakran használt programokat és fájlokat a HDD-ről az SSD-re másolja, így azokat indításkor és használatkor sokkal gyorsabban el lehet érni. Mivel itt elég nagy méretű a cache-re alkalmazott háttértár, így a rendszer gyorsan működött és sokat dobott a felhasználói élményen, de a tisztán SSD-ről futó változat még mindig gyorsabb. A jelenleg kapható Alienware modellek nagy része már 80 GB-os SSD-vel van szerelve, ami már elég helyet adhat egy teljesértékű operációs rendszernek (játékok nélkül), így én inkább ezt a megoldást javaslom. Persze a szabad 2,5”-os helyre akár egy nagyobb méretű SATA SSD is berakható. 

Grafikus kártya, játék teljesítmény

Mit ér egy játékos gép gyenge GPU-val? Lehet az egyébként bármilyen jó, de nem sokat. Épp ezért az Alienware-nél gondoskodtak a megfelelő gyorsítókról: a tesztgépbe az integrált HD4600 mellé egy Nvidia GTX770M került, mely a felsőházból kerül ki a 192 bites memóriabuszával és a 960 számolóegységével. A 3 GB GDDR5-ös memóriával megtámogatott videokártya azonos alapokkal rendelkezik, mint a korábbi GTX670MX, de a magasabb órajeleknek és a 2.0-ás GPU Boost-nak köszönhetően erősebb nála, így valahol a GTX675MX és a GTX680M közt foglal helyet. Az itthon jelenleg elérhető konfigurációk közül ez a kártya a középső változat, alapáron a GTX765M-et kapjuk, illetve extraként elérhető az erősebb GTX780M. Hamarosan jönnek továbbá a GTX860M-el és GTX880M-el szerelt rendszerek is. Az utóbbi a jelenlegi (2014 tavasza) legerősebb mobil videokártya. 

Játékokkal tesztelve nem lehet okunk sok panaszra: a legtöbb játék natív, 1920×1080-as felbontáson futott, maximális részletességgel (értelmes élsimítással). A futott alatt nem fix 60 fps-t értek – ahhoz nem elég ez a GPU – továbbá akadt azért pár erőforrásigényesebb cím, melyeknél vissza kellett venni a beállításokból a folyamatos futásért cserébe, de komoly játékra alkalmas a masina, csak ésszerűen kell beállítani. A mobilitásnak ára van.

Érdemes megjegyezni: az Alienware a GPU-váltó rendszerét muxed módon használja: újraindítással lehet váltani a csak dGPU illetve a dGPU+IGP (Optimus) üzemmód közt. Utóbbival kicsit hosszabb üzemidőre számíthatunk, előbbivel pedig megszabadulhatunk az Optimus összes hátrányától, néhány Wattnyi pluszfogyasztásért cserébe.

Hőmérsékletek, melegedés, zaj

Szinte elvárás, hogy egy Alienware notebook nagyon jó hűtéssel rendelkezzen. Lelövöm a poént: nagyon jó hűtéssel rendelkezik. Netezős üzemmódban, minimális terhelésre csendesen üzemel a laptop, egy-egy rövidebb hallható felpörgéssel. Játék közben viszont megjön a hangja: gyorsan maximális sebességre kapcsolnak a ventillátorok, és ez komoly hangzavarral jár. Egy kis idő elteltével azonban lejjebb veszi a vezérlés a fordulatszámot, ami innentől kezdve ugrál a maximum és a csökkentett állapot közt – ez szerintem zavaróbb, mintha egy konstans sebességen forogna. Hőmérsékletek terén nincs probléma: a hosszú órákon keresztül terhelt notebook háza sehol sem lesz túlzottan meleg és a használat közben a kezünkkel érintkező helyeken pedig meglepően hűvös marad. Eközben a belső hőmérsékletek is rendben vannak, a CPU pedig turbó órajelen működik.

Kicsit megváltozik a helyzet teljes terhelésen, a Prime95 és a Furmark szimultán futtatása esetén. Ilyenkor a processzor már nem tudja tartani a megemelt frekvenciát, az alap 2.7 GHz-es órajel környékén marad, a GPU viszont csak 640 MHz-es magórajellel funkcionál, a 811 helyett. A hőmérsékletek még ekkor sem túl magasak, és nem is érdemes emiatt aggódni, ilyen eset a valós felhasználás során nagyon valószínűtlen. Még a legigényesebb játékok sem jelentenek ekkora terhelést a gépnek.

Még egy hely van, ahol meglátszik az erős hardver hátránya, ez pedig az üzemidő. A nagy kapacitású akkumulátor ellenére csupán átlagos üzemidőre érdemes számítani.

Értékelés

A teszt olvasása során talán a kedves olvasóban is felmerült a kérdés, ami engem is foglalkoztatott a laptop használatakor: van értelme? Logikusan végiggondolva a válaszom (legalábbis a magam részéről): nem, nincs. De ettől függetlenül tetszik. 

És jó. 

Nagyon jó. 

Ben

Ajánlott cikkek:

– Milyen notebookot / laptopot vegyek?

– Hogyan használjuk notebookunkat / laptopunkat?

– Turbózd fel laptopodat és válts SSD-re!

– Játék notebookon: erősebb videokártyát vagy jobb processzort válasszunk?

– HDD vs SSD vs SSHD: Melyiket válasszam?

Hasznos cikkek:

– A Laptop akkumulátorokról és használatukról

– Rendszeres időközönként tisztítsuk ki (és meg) laptopunkat!

– A laptop kijelzőkről nagy általánosságban

– Pixelhiba a notebookoknál

– Üzleti notebookok előnyei

Szerkesztőségünk segítsége olvasóink részére:

– Segítünk első notebookod kiválasztásában!