Áttekintés

Nem új versenyző a Lenovo az ultrabookok piacán, hiszen a Yoga sorozat immár 2 éves múltra tekint vissza. Ennek a családnak a legújabb tagja tesztünk tárgya, mely az ultrabookok között is az abszolút csúcskategóriában indul, nem csak felszereltségét és anyaghasználatát, hanem árát tekintve is.

A doboz

Különleges géphez különleges doboz jár, gondolták a Lenovonál és végre nem kartonpapírba csomagolták a gépet. Vagyis karton ez is, de színes, kinyitva pedig igényesen elrendezett, jól tervezett doboz. Persze túl sok tartozékot nem kellett elrejteni benne, mert a géphez néhány dokumentumon kívül csak töltőt kapunk. Driver dvd-nek nyilván nem lenne értelme, hiszen nincs dvd olvasó.

Külső

Röviden, tömören: a gép brutálisan szép. A 13 mm nemrég még telefonban is vékony készüléket jelentett, most képzeljük el ezt egy 13,3-as kijelzővel szerelt komplett laptopban. Az ezüstös fém felső és alsó rész, a fekete oldalak és a különleges zsanér olyan vizuális ingert ad, hogy még a számítógépekhez nem értő emberek is elismerően kapták kézbe a gépet.

Kinyitva elénk tárul a billentyűzet és az azt körülvevő anyag, mely érintésre valahol a gumi és a bőr között van, mindenesetre jó megfogni és igényesen néz ki. A kijelző kerete meglehetősen vastag, nyilván azért is, hogy tablet módban rendesen meg lehessen fogni a gépet. Igen, tablet módban, ugyanis a fogashengeres megoldással kialakított zsanér lehetővé teszi, hogy a kijelzőt hátrafordítsuk a billentyűzet mögé és egyfajta óriás tabletként használjuk a gépet. Hogy ez mennyire jó dolog, arról vegyesek a tapasztalatok, nyilván hasznos, ha az ember elfekszik a kanapén és csak az érintőkijelzővel vezérli a gépet, de számomra zavaró volt, hogy közben a gép „alján” ott a billentyűzet, amire nem árt vigyázni.

Csatlakozók

Ultrabook kategóriás gépről lévén szó nem várhatunk túl sok csatlakozót, de a legszükségesebbek azért megvannak.

Elöl nincs semmi.

Jobb oldalt a bekapcsoló gomb van, utána a félig rejtett recovery gomb, mellyel a BIOSba tudunk belépni, utána jön a kijelző forgatását letiltó gomb, aztán egy hangerőszabályzó, egy kombinált mikrofon-fülhallgató csatlakozó és egy USB3-as port.

Hátul csak a különleges zsanér található.

Bal oldalt van egy SD kártyaolvasónk, egy mini HDMI port, egy USB3 és egy töltőcsatlakozó, mely USB2-es portként is funkcionál, ha épp nem kell tölteni a gépet.

Beviteli eszközök

Enyhén hiányos billentyűzetet kapunk a géphez, se numerikus pad, se funkciógomb-sor nem jár hozzá, a funkcióbillentyűk és néhány vezérlőgomb (Home, End) csak az Fn gomb lenyomásával érhető el. Ezen kívül a 0 olyan lehetetlen helyre került az Enter jobb oldalára, amire nem találtam magyarázatot. A billentyűzet gépelés szempontjából kifejezetten kellemesre sikerült, a gombok rövid leütési úttal és határozott nyomásponttal rendelkeznek, a vékony ház ellenére is nagyon stabil az alátámasztás (vagy inkább úgy fogalmazok: a billentyűk lenyomásához nem kell akkora erő, hogy meghajoljon a ház). Ami viszont nem túl jó, az a gombok felszíne, a műanyag érzésre olyan, mintha matrica lenne felragasztva. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy sokáig kopásmentes marad, különösen, ha kifordított állapotban ezen támaszkodik a gép. Márpedig ha például a vonaton az ölünkbe vesszük, akkor ezen fog. A háttérvilágítás jól sikerült, a betűk és a billentyűk oldala is meg van világítva. Fokozatállítás nincs, csak ki és be tudjuk kapcsolni (Fn+Space).

A touchpad egybe van építve a gombjaival, mérete kicsit kisebb a szokásosnál, felülete megfelelő, rendesen használható (már amennyire egy touchpad egyáltalán használható). A gombok nyomáspontja jó, nem kattannak túl hangosan, de a lenyomáshoz szükséges erő talán kicsit több a kényelmesnél.

Hang, kommunikáció

JBL Audio, hirdeti büszkén a felirat a billentyűzet felett, a hangkeltésről pedig a Realtek ALC286-os chipje gondoskodik. A hangszórók rácsa a gép alján van, ezért notebook módban elég tompán szólnak, legjobban talán akkor járunk, ha sátor módba állítjuk a gépet. A hangminőség rendben van, laptop szinten kifejezetten jó.

Természetesen van wifink (AC-s) és bluetooth-unk (4.0). Nincs viszont LAN csatlakozó, hiszen el sem férne a vékony gépház oldalán. De ebben a kategóriában talán ez nem nagy tragédia.

Kijelző

Samsung panel, 3200×1800 pixel, IPS, érintőképernyő. Ezek a technikai adatok, a szubjektív értékelés pedig az, hogy jó-jó, de ez már sok. Az IPS panel rendben van, a kép szép, a színek a helyükön, a betekintési szög több, mint jó. Talán egyedül a minimum fényerő magas kissé, és az oldalaknál sötét képnél bevilágítási csíkokat figyelhetünk meg, de nem zavaró egyik hiba sem. A felbontás azonban nem való ide. A Windows és egyes programok még mindig nem képesek rendesen kezelni a betűk méretezését, ha pedig natív felbontáson hagyjuk, akkor használhatatlan lesz a gép, a taskbaron lévő órát sem tudjuk leolvasni. A teszt alatt 1920×1080-as felbontásra állítottam a gépet, úgy tapasztaltam, hogy 13,3-as méretben ez még egy használható kompromisszum. Pont elég lenne egy ilyen felbontású panel a gépbe. A kijelzőnek van még egy különleges funkciója, melyet a megfelelő gombkombinációval kapcsolhatunk be. A Lenovo „paper display”-nek nevezi, célja az olvasás segítése. Bekapcsolásával melegebb színekre vált a kijelző, a fehér sárgás lesz, a kék színeket erősen visszaveszi a gép.

Processzor

Az Intel® legújabb, 14 nm-en készülő Broadwell architektúrájú cpu-ja található a gépben, abból is az Y sorozat (tehát a 4,5W-os, tabletekbe, ultrabookokba szánt variáns) csúcsa, az 5Y71. A 2 magos, 4 szálat kezelő SoC alapórajele 1,2 GHz, mely turbó módban egészen 2,9 GHz-ig megy fel, tétlen állapotban pedig 780 MHz-re esik le. 4 MB cache segíti a processzor munkáját.

Teljesítménye elegendő az átlagos felhasználóknak. Böngészés, filmnézés, irodai munka közben nem fogunk akadásokat tapasztalni. Nem ilyen jó a helyzet, ha leterheljük a gépet, ugyanis a processzor nagyon hamar, 65-70 fok környékén belefut a leszabályozásba, amit talán nem is a thermal throttling, hanem a 4,5W-os teljesítménykorlát okoz. Ilyenkor visszaveszi az órajelet, néha egészen 800 MHz-re. Így viszont már jelentős a teljesítménycsökkenés, különösen játékoknál zavaró a hirtelen leeső fps.

Grafikus kártya

A processzorba integrált HD 5300 órajele maximum 900 MHz, teljesítménye körülbelül a Haswell processzorcsalád alacsony feszültségű tagjaiban lévő HD 4400-nak felel meg. Ez elegendő a mindennapi feladatokhoz, alacsony beállítások mellett akár néhány kisebb gépigényű játékhoz is. Valószínűleg magasabb minőségen is boldogulna, de itt megint beleütközünk a gép korlátaiba, erősebb terhelés hatására hamar elveszítjük a maximális órajelet.

Memória, háttértár, bővíthetőség

8 GB DDR3-1600-as memóriát kapunk, az új divatnak megfelelően az alaplapra forrasztva, tehát se cserélni, se bővíteni nem tudjuk. Az SSD a Samsungtól érkezett, Sata3-as M.2 foglalatban ül és 512 GB-os. A memóriával ellentétben ez cserélhető, de azt gondolom, hogy amire ezt a gépet szánták, arra a RAM és az SSD mérete is tökéletesen megfelelő, tehát cserére maximum hiba esetén lesz szükség.

Hőmérséklet, zaj, üzemidő

A passzív hűtésről sajnos le kell mondanunk, egy apró ventilátor hűti a gép belsejét, mely a jobb oldalon hátrafelé fújja a meleg levegőt. Hangja nem zavaró, de azért hallható, amikor bekapcsol. A hűtés hatékonysága megfelelő, amíg nem használjuk erőforrás igényes feladatokra a gépet. Böngészés, filmnézés közben 40-45 fok körül tartja a cpu-t és a csuklótámasz és a billentyűzet is hűvös marad. Nagyobb terhelés esetén azonban néhány másodperc(!) alatt eléri akár a 82-85 fokos hőmérsékletet, aztán leszabályoz, a 2,5GHz-es órajel visszaesik, a gpu 800MHz-es órajele egészen 400-ra. Ez azt jelenti, hogy pl. Furmark alatt a kezdeti 12 fps-ből 5 lesz, tehát nem túlzás kijelenteni, hogy a gép teljesítménye a felére csökken. A hőmérséklet ilyenkor 65-67 fok körül alakul.

Az akku szinte kitölti a gép házát, mellette eltörpül a mini alaplap és az ssd. Kapacitása 44Wh (5900mAh). A méretek és az energiatakarékos komponensek ellenére nem beszélhetünk kiemelkedő akkuidőről, wifi-s filmnézésnél 60%-os fényerőn alig lépi túl a 4 órát, netezéssel, energiatakarékosan használva el lehet érni a 6 óra 15 percet. Ez jócskán elmarad az Apple és a Dell hasonló megoldásai mögött.

Értékelés

Nehéz a gépről összefoglalót írni. Egyfelől ott van a gyönyörű külső, ami az első kézbevételtől kezdve azt az érzést váltja ki majdnem mindenkiben, hogy „nekem kell egy ilyen”. A beviteli eszközök is jól használhatók, az IPS kijelző színei szépek, a kihajtható kijelző és az érintőpanel által kínált felhasználási módok pedig univerzálissá teszik a gépet minden helyzetben, akár íróasztal előtt ülünk, akár utazunk valahova.

Amikor elkezdjük használni a gépet, akkor azonban beleütközünk a korlátokba. Először a nem teljes billentyűzet okozta kényelmetlenségbe, aztán a Windows és a nagy felbontás közötti örök harcba, végül pedig a túlmelegedés és az energiatakarékosság okozta súlyos teljesítményesésekbe. És ha ez nem lenne elég, az árcédula láttán sokan fognak felhördülni, mert az bizony közel van a félmillió forinthoz.

Úgy gondolom, hogy ez a gép egy demó a Lenovo részéről („mi is tudunk ilyet csinálni, nem csak az almások”) és ők maguk sem számítanak rá, hogy ebből túl nagy eladási számokat produkálnak. A célcsoportot nehéz meghatározni, talán egy olyan menedzser, aki sokat utazik, utazás közben dokumentumokat olvas, emailekre válaszol, a tárgyalásokon felvillantja a 13mm vastag gépet, este pedig a szállodában megnéz egy filmet. És persze sokat keres.

Case

Ajánlott cikkek:

– Milyen notebookot / laptopot vegyek?

– Hogyan használjuk notebookunkat / laptopunkat?

– Turbózd fel laptopodat és válts SSD-re!

– Játék notebookon: erősebb videokártyát vagy jobb processzort válasszunk?

– HDD vs SSD vs SSHD: Melyiket válasszam?

Hasznos cikkek:

– A Laptop akkumulátorokról és használatukról

– Rendszeres időközönként tisztítsuk ki (és meg) laptopunkat!

– A laptop kijelzőkről nagy általánosságban

– Pixelhiba a notebookoknál

– Üzleti notebookok előnyei

Szerkesztőségünk segítsége olvasóink részére:

– Segítünk első notebookod kiválasztásában!