Bevezető

Mit kapunk ma 100000Ft-ért? Azzal a kéréssel kerestük meg a Laptopszalont, hogy küldjenek nekünk három olyan gépet, ami belefér az említett keretbe, és valamivel akár még ki is tűnnek a nagy átlagból. Jött is hamar a válasz, hogy mit szólnánk egy HP 15-ac137nh, egy Lenovo Ideapad 100-15IBY, illetve egy Asus X553SA-XX207D-hez. Mindegyik befért 100000Ft alá, és amúgy sem volt még róluk teszt az oldalon, pláne nem összehasonlító, így hát azt mondtuk, jöjjenek. Hogy melyiket miért éri meg megvásárolni, vagy egyáltalán megéri-e bármelyik is a 100000Ft-ot, az kiderül a következő pár bekezdésben.

Specifikáció

Kicsomagolás, külső

A HP és a Lenovo környezetbarát barna kartondobozban érkezett mindenféle extra sallang nélkül, az Asus pedig a szokásos feketés dobozban, aminek előnye, hogy itt legalább van egy kis fogantyú is, a szállításhoz nem kell legalább külön szatyor. Tartozékokból mindegyik gyártó csak a minimumot adja: töltő (Asus és Lenovo esetén egy lassan mobiltelefon méretűt kapunk, míg a HP még a kétrészes megoldást alkalmazza), némi dokumentáció/felhasználói kézikönyv – illetve elnézést, az X553 mellé még egy driver lemez is jár.

Míg a HP és Asus versenyzői fehér köntösben tündökölnek – megfejelve itt-ott némi feketével -, addig a Lenovo teljesen feketébe öltözött. Gondolom senki sem vár 100eFt-ért Elitebook szintű anyaghasználatot és minőséget, de több-kevesebb sikerrel azért rendben vagyunk. A legkorrektebb a HP 15, itt az összeszereléssel semmi gond nem akadt, minden a helyén van, illetve az anyaghasználat is okés, a műanyagok mintája és megmunkálása is abszolút kellemes. Asus barátunknál ami sajnos elég nagy negatívum az összeszerelést illetően, az a billentyűzet túlzott “rugózása”, az egész gépnek van egyfajta domború érzete – holott a teljesen sík, lapos az jó. Szerencsére egyik notesz sem lakkozott felületű, kevésbé gyűjtik az ujjlenyomatokat, maszatokat és karcokat – bár a Lenovo feketéjén azért csak meglátszik a tapicskolás, fogdosás. És ha már külső, akkor említsük meg, hogy míg a HP és Asus zsanérszerkezete a kijelzőt a gép mögé hajtja, addig a Lenovonál a panel nem hátra, hanem fölfelé nyílik, ezáltal maga a gép és a kijelző között lesz egy kb 1cm-es rés.

Kijelző

Na itt már bizony nagyobb a szórás, mint a tartozékok esetén. Míg a Lenovo és Asus fényes HD TN panelt alkalmaztak, addig a HP esetén tükröződésmentes matt bevonat fogad minket, ráadásul növeltek a felbontáson is, ugyanis már FHD, azaz 1920*1080 pixelen tevékenykedhetünk. Ugyan betekintési szögekben egyik panel sem remekel, ettől függetlenül még így is a HP kijelzője ezen rész első helyezettje.

A zsanérok kivitelezéséről korábban már volt szó, annyit azért még megjegyeznék, hogy itt is a HP tűnik a legmasszívabbnak, az Asust és a Lenovot célszerűbb minél kevesebbet nyitogatni, kicsit gyengébbnek érződik a zsanérjuk, valószínűleg előbb el is fognak fáradni.

Természetesen mindegyik készülékben található webkamera mikrofonnal, és ha nem is a legprofibb megoldásokról van szó, egy Skype beszélgetésre teljesen jók – bár a Lenovo esetén egy kicsit közelebb kell hajolni a mikrofonhoz, hogy a másik oldalon rendesen halljanak minket.

Beviteli eszközök

A touchpad mind a három készüléken elég méretes, van helyünk bőven a simogatásra. Az Asus esetén nem kapunk különálló gombokat, a jobb és bal klikk a touchpadbe van integrálva, még a másik két gyártónál külön vannak a nyomkodószervek. Felületüket tekintve a HP és az Asus kellemes, jól siklik rajta az ujj, még a Lenovo felülete enyhén érdes, nekem kevésbé tetszett, ráadásul a nagyobb gond vele az, hogy az érzékelés sem olyan jó, mint a másik kettőn. Természetesen mindegyik támogat néhány többujjas műveletet is, ebből a szempontból az Asus bizonyult a legjobbnak, ugyanis pl. Edge böngésző alatt nemcsak a kétujjas görgetés volt viszonylag folyamatos, hanem a zoomolás is.

Billentyűzet esetén fordul a kocka, sajnos az Asus esetén olyan szintű instabilitást tapasztaltunk, amihez képest egy igazi mexikói hullámzás is csak enyhe fodrozódás. A Lenovo esetén jobb volt a helyzet, viszont ott meg a numerikus részt variálták át úgy, hogy még csak véletlenül se találjuk el a jól megszokott helyen lévő karaktereket. A HP megoldása ismét első helyen zár, ugyanis jó az alátámasztás, elég masszív, jó a gombok nyomáspontja is, a caps lock és a némítás (F6) kaptak kis állapotvisszajelző ledet is a gombokon (a másik két versenyzőn sajnos ezeket is mellékelik), sok panaszunk nem lehet rá.

Hangszórók

Valószínűleg senki sem fog csodát, vagy éppen audiofil hangzást várni 100000Ft-ért, de van egy minimum, ami azért elvárható. Ezt a minimumot sajnos a Lenovo nem hozza, de még csak a közelében sincs. Egyrészt egy darab(!) hangszórót kapott, amit a billentyűzet fölött középen helyeztek el, másrészt nagyon vérszegény mind hangerőben, mind pedig minőségben. Ugyan a teszt alatt egyetlen Fujitsu készülék sem volt előttem, de meg merem kockáztatni, hogy körülbelül velük van egy szinten – és ez nem dicséret. Az Asus és a HP sztereo megoldása alul-előre került, és bár egyik sem fogja átcsalogatni a szomszédot hangzavarból származó kiadós veszekedésre, de meg lehet velük nézni egy filmet, háttérzajnak szólhat rajta valami muzsika, nem fogunk azon szörnyülködni, hogy milyen gagyi a hangzás. Ha mindenképpen győztest kellene hirdetni, akkor talán az Asus számomra egy hajszálnyival jobb, de tényleg nem többel, mert a HP Sonicmaster és mindenféle egyéb hangzatos név nélkül is hasonló hangzást biztosít.

Portok, csatlakozók, kommunikáció és bővíthetőség

Kezdjük az elején, szó szerint, ugyanis elöl nem sok extra lesz, egyedül a Lenovo esetén kapunk SD kártyaolvasót, továbbá a Lenovo és Asus pakoltak előre néhány állapotjelző ledet is.

Ennél is kevesebb dolog van hátul, de ez nem újdonság, hogy hátra semmit nem pakolnak a gyártók.

Bal oldalra viszont már került jó néhány dolog:

HP: tápcsatlakozó állapotjelző kísérő leddel, kamu szellőzőnyílás, 10/100 LAN, HDMI, USB 3.0, USB 2.0, kombinált 3.5mm jack.

Asus: 10/100 LAN, VGA, HDMI, USB 3.0, SD kártyaolvasó, USB 2.0, 3.5mm kombinált jack

Lenovo: tápcsatlakozó, HDMI, 10/100 LAN, USB 3.0, USB 2.0, kombinált 3.5mm jack, Lenovo recovery nyílás.

Jobb oldalra helyezte mindhárom gyártó a Kensington zárat és az optikai meghajtót, továbá a HP esetén itt kapunk még egy USB 2.0 és SD kártyaolvasót, plusz két állapot-visszajelző ledet.

És akkor lássuk, hogy belül mi a helyzet. Már az elején tisztáznám, hogy egyik gép szétszedése sem ajánlott otthon, ugyanis mindegyiket elég körülményes szétszedni. Közös bennük az egyetlen RAM slot, így mindegyiknél max 8GB lehet a memória mérete. Az Asus-ban és a Lenovoban 2,5” HDD található, míg a tesztkonfig HP egy Samsung M.2 2280-as SSD-vel operál.

Lenovo

HP

ASUS

És az elmaradhatatlan “Miért használjunk SSD-t?”:

– kevésbé melegszik a háttértár

– nincs rezonancia

– a mozgó alkatrészek hiánya miatt kisebb a meghibásodás esélye

– kisebb energiafogyasztás = nagyobb akkumulátoros üzemidő

– a HDD maximális 150 folyamatához képest az SSD akár 100.000 folyamatot is el tud végezni egyszerre

– HDD 17ms-os válaszidejéhez képest az SSD 0,01ms alatt reagál, így szinte semmire nem kell várnunk.

Érdemes megjegyezni még 1-2 apróságot belül. A HP és a Lenovo a cerka procik révén mindketten teljesen passzívak, viszont a HP kb. 3x akkora felületen adja le a hőt, mint a Lenovo. Az Asus Pentiumot használ, és itt már a hűtés sem passzív, ugyanis kapunk egy ventillátort, aminek az elhelyezését jobban is megtervezhették volna.

M.2 SSD és méretes passzív hűtés a HP belsejében

Hardveres teljesítmény

A hardvert részben említettem az előző bekezdésben, de akkor lássuk, hogy pontosan mivel/mikkel is van dolgunk. A Lenovoban a nem éppen mai csirke Bay Trail platformos Intel® Celeron N2840 ketyeg: 2 mag, 1MB L2 cache, 2,16-2,58GHz-es órajel, és 7,5W max TDP jellemzi, nyilván senki sem vár csodákat ilyen speclista alapján. A HP sem fog brillírozni, ugyanis a Braswell Celeron N3050 sem a sebesség jegyében fogant: 2 mag, 2MB L2 cache, 1,6-2,16GHz órajel, 6W max TDP. “Ugrást” az Asusban lévő, már Pentium N3700 jelent majd számunkra – amit az Intel® matrica is büszkén hirdet -, itt ugyanis már duplázódtak a magok, tehát már quadcore megoldással van dolgunk – ami ha nem is egy 4 magos i7, de az előző két procinál valamivel erősebb: 1,6-2,4GHz, 2MB L2, 6W max TDP, és ugye 4/4 mag.

Lenovo vs HP vs ASUS

Az Intel® HD Graphics megoldás nem a gamerek barátja, de nem is azt a célt szolgálja. HD/FHD tartalmak fogyasztására elég, de egyik vas sem jött zavarba a 4K Youtube videók lejátszásakor sem. Ahogy azt előre sejteni lehetett, a Lenovo volt a leglassabb szinte mindenben, legyen szó szintetikus tesztekről vagy hétköznapi használatról, az Asus és a Lenovo pedig feladattípusonként váltották egymást. Processzor benchmarkokban az N3700 magasabb pontszámokat kapott, mint az N3050, ugyanakkor a HP-nak ott volt az SSD is mint aduász, így a mindennapok során sokszor még gyorsabb is volt a HP működése.

Üzemidő, melegedés, zaj

Kezdjük mindjárt az üzemidőkkel. Ezen részt egyértelműen a HP nyeri a maga 41Wh akksijával, majd szépen jön az Asus 30Wh-val, a sort pedig a Lenovo zárja a maga kis 24Wh-s telepével – ami közel a fele a HP-ban találhatónak. A névleges teljesítmény a gyakorlatban is hozta azt, amire számítottunk, a HP bírta a legtovább az összes tesztet, volt mikor még 50% fölött volt az akksi kapacitása, mikor a Lenovo már régen kikapcsolt.

Ugye két versenyzőnk (HP és Lenovo) teljesen passzív, így zajról nem nagyon beszélhetünk – pontosabban a hűtés zajáról nem, viszont a Lenovoban lévő HDD-t azért néha hallani (ugye a HP-ban SSD van, az szintén néma). Az Asus-t sem mondanám hangos gépnek, főleg nem netezgetés mellett, de azért néha fel-felpörög a ventillátor, pláne terhelés hatására, de szerencsére ekkor sem kell gamer gépek szintjére gondolni, viszonylag alacsony marad a zajszint.

A belső hőmérsékletek tekintetében a HP vizsgázott a legjobban, normál használat során a 23°-os szobában a processzor 40°, az SSD 32°-os hőmérséklettel bírt, míg a konkurenciánál lévő értékek magasabbak voltak (Lenovo – processzor 49°, HDD 33°, Asus – processzor 52°, HDD 37°). Terhelés hatására mindenhol megugrottak a belső hőfokok:

HP – CPU 61°, SSD 40°

Asus – CPU 78°, HDD 41°

Lenovo – CPU 68°, HDD 41°

A burkolati hőmérsékletek egyik gép esetén sem okoztak a bőrömön égési sérüléseket, viszont továbbra is a HP volt a leghidegebb:

Garancia

Mindhárom készülékhez 2 év háztól-házig futárszolgálatos garancia van, ami annyit jelent, hogy nekünk az ég világon sehová sem kell mennünk, ha meghibásodna a gépünk, elég csak felemelni a telefont, vagy interneten keresztül, illetve emailben megrendelni a futárt a készülékhez, és mindhárom gyártó 1-2 napon belül küldi is a “szállítót” a csomagért. Az eddigi tapasztalatok alapján a leggyorsabb szervizháttérrel a HP rendelkezik, nagy valószínűséggel egy, max két héten belül elkészül majd a gép. Asus és Lenovo nagyon hasonló, többnyire 2-3 hét átfutással érdemes számolni. Ezek az adatok nincsenek kőbe vésve, természetesen előfordulhat, hogy adott esetben HP gépünk lesz 3 hétig szervizben, és a Lenovo egy héten belül elkészül, de a nagy számok törvénye alapján továbbra is a HP áll a lista élén, ha a gyorsaságot és megbízhatóságot nézzük.

Értékelés

Így a teszt végére érve gondolom sok olvasó összeállította magában a saját kis ranglistáját – saját igényeket szem előtt tartva. Nálam első helyen a HP áll, ugyanis itt kapjuk a legtöbbet a pénzünkért: FHD matt kijelző, ami valljuk be, sokszor még 200e környékén sem divat, SSD, kellemes anyaghasználat és összeszerelés, és végül de nem utolsó sorban meg kell említeni a kiváló hazai szervizhátteret is.

A második és harmadik hely kiosztása már nehezebb, ugyanis mindegyik készüléknek vannak előnyei és hátrányai. A Lenovo mellett szól a jobb billentyűzet és masszívabb ház, továbbá az eredeti Windows, amit ha külön vásárolnánk meg, olyan 30-35eFt lenne (egyébként a Windows nélküli verzió ára már 80000Ft alatt is elérhető, ami kb 20000Ft-tal olcsóbb a tesztelt X553-nál), ugyanakkor gyenge a hangszórója, és a hardver is a leggyengébb a trióból. Asus-ban van a legerősebb processzor, ami benchmarkokban ugyan magasabb pontokat hoz, de a hétköznapok során ne várjunk csodát, kellene mellé egy SSD, ha valóban pörgősebb gépet szeretnénk. Továbbá hiába az erősebb processzor, ha a negatívumok között olyan bakik vannak, mint a hullámzó billentyűzet, ami még akkor sem indokolt, ha csak 100000Ft-ba kerül a gép.

De hogy ne legyek ennyire szőrösszívű, azt azért kijelenthetjük, hogy ha kompromisszumokkal is, de mind a három gép használható a hétköznapok során, ha alap/hétköznapi felhasználás a cél. Csúcsteljesítményt egyiktől sem szabad várni, hiszen teljesen más ligában játszanak, konkrétan ezek a gépek a jelentik az abszolút belépő kategóriát a laptopos világban. Rengeteg olyan laptop-választó megkeresést kapunk, ahol 100000Ft a lélektani határ, és az is elég gyakori, mikor ebbe az árba a kedves érdeklődő szeretne FHD kijelzőt, SSD-t, operációs rendszert, esetleg még jobb anyaghasználatot vagy éppen játékos vga-t is, de csodák továbbra sincsenek ennyiért, valamiben kompromisszumot kell kötni sajnos. De hogy kinek mi lesz a legnagyobb érvágás, vagy éppen mi az, ami nagyon jól jön, azt mindenki maga döntse el. Ha pedig kell, mi továbbra is segítünk kiválasztani a megfelelő notebookot