A tesztünkben szereplő noteszgépeket (Lenovo 100S 11IBY, Lenovo 100S 14IBR) a Laptopszalon bocsájtotta rendelkezésünkre, melyek megtekinthetőek és kipróbálhatóak a Laptopszalon budai üzletében, illetve megvásárolhatóak a Laptopszalon szaküzleteiben.

Áttekintés

“Teszkós notebook”. Pejoratív jelző olyan belépő szintű, olcsó gépekre, melyeket általában nagyáruházak, hipermarketek polcain, háztartási gépeket áruló boltokban találhatunk meg. Hatalmas a választék, minden cég képviselteti magát a szegmensben, hiszen Magyarország még mindig árérzékeny piacnak számít. Nem véletlen, hogy a hordozható számítógép eladások nagy részét teszik ki ezek a gépek. Közös jellemzőjük a gyenge műanyag ház, a TN paneles, alacsony felbontású, sokszor fényes kijelző, a nem túl strapabíró anyagok és felületek, a gyenge hardver, az elspórolt hűtés és a fentiekből következő rövid élettartam.

Külső

Mint említettem, ebben a kategóriában sem minőségi anyagokat, sem strapabíró kialakítást nem várhatunk. Mindkét 100S teljes egészében műanyagból készült, kívül belül. A ház és a kijelző keret sem túl ellenálló a hajlítgatással szemben és az anyaguk könnyen karcolódik. A kisebbik modell fehér alsó részt és erőteljes kék fedlapot kapott, ezzel nyilván a hölgyek szívébe fogja belopni magát, amikor eléjük kerül a zöldségespult és a mosóporok között. A 14-es modell már valamivel komolyabb külsővel rendelkezik, világosszürke fedlappal és alsó résszel.

Kinyitva mindkét modellnél a jellegzetes Lenovo billentyűzet tárul elénk. A 11,6-os gépen a billentyűzet is fehér színben “pompázik” (ami várhatóan néhány hét használat után piszkosszürkére fog színeződni, ha valaki nem mos rituálisan kezet minden géphasználat előtt), a nagyobb testvér fekete csuklótámaszt és billentyűzetet kapott. A kisebbik modell matt, a nagyobbik fényes kijelzővel van szerelve.

Csatlakozók

Olcsó gépekről beszélünk, így nem csoda, hogy tényleg csak a legszükségesebb csatlakozók kerültek be a kínálatba. Sajnos a kisebbik gépen a spórolás áldozatául esett a 3.0-ás USB csatlakozó, így ott csak 2 USB 2.0 áll rendelkezésre. Mindkét gépen találunk HDMI és headset csatlakozót, egy microsd olvasót és ennyi, végére is értünk a csatlakozók felsorolásának. Nézzük, hogy helyezkednek el:

A gépek elején nincs semmi.

Jobb oldalon az USB 2.0 portokat találjuk, a nagyobbik gépen ide került a headset csatlakozó is.

Hátul sincs semmi.

Bal oldalra került mindkét gépen a töltőcsatlakozó és a HDMI port, illetve a nagyobbikon az USB 3.0 csatlakozója, illetve a microsd olvasó.

Alul mindkét gépen a hangszórónyílásokat találjuk. Ez azt is jelenti, hogy sem hűtéskivezetés, sem szellőzőnyílások nincsenek, de erről majd később.

Beviteli eszközök

A gépek billentyűzete numerikus pad nélküli természetesen, a kisebbik gépen pedig néhány navigálógomb, (Home, End, stb) összevonásra került más gombokkal. A gombok mérete ettől függetlenül megfelelő, a leütési út hossza is átlagos, a leütési visszajelzéssel együtt, mely ugyan nem túl határozott, de azért érezhető. Ami az egészet elrontja, az a billentyűzetek alátámasztása, ami gyakorlatilag nem létezik. A sima gépelés is olyan hullámzást okoz a billentyűzeten, hogy néha elnyeli a leütési visszajelzést is, a kitérés milliméterekben mérhető. A gépelés ezáltal kap egyfajta zselés beütést és egy roppant kellemetlen folyamat lesz. Kár ezért, mert a billentyűzet alapból nem lenne rossz és a hiba könnyen orvosolható lett volna egy átgondoltabb tervezéssel.

Kis méretük ellenére jól használhatóak a touchpadek, melyek szerencsére különálló gombokat kaptak. Ezeknek a gomboknak ugyanvan egy kis holtjátékuk, de ettől függetlenül megfelelően ellátják a feladatukat.

Kijelző

Természetesen mindkét gépbe TN paneles, 1366×768  felbontású kijelző került, ezt főleg a 14-es változatnál érezhetjük kevésnek. Ráadásul a nagyobb gép valamiért fényes kijelzőt kapott, ami tovább ront a használati élményen. Sajnos a panelek a legolcsóbb fajtából valók, szemből nézve is torzulnak a színek a képernyő szélein, a fekete csak egy kis sávban fekete középtájt, a széleken szürkébe megy át. A zsanérokkal nincs különösebb probléma, enyhe ingadozással, de a helyén tartják a kijelzőt és a nyitás-csukás sem igényel a szükségesnél több erőt. Pozitív dolgo, hogy a zsanérok a gép belső fém alapjához csatlakoznak, ez talán megkímél minket a műanyag gépeknél gyakori zsanértöréstől. Kérdés persze, hogy a kijelző oldalán milyen ez a csatlakozás, sajnos azt nem áll módomban megnézni.

Processzor

Olcsó gépbe minimálprocesszor jár. A 11″-es modellben a tabletekben gyakori négymagos Atom cpu-t találjuk. A 14-es gépben egy generációval újabb 2 magos Celeron dolgozik. A kisebb gép az “erősebb”, ha szabad ebben a kategóriában ezt a kifejezést használni (lehet, hogy találóbb lenne a “kevésbé gyenge”), alkalmazástól függően mintegy 30-80%-ot ver a kétmagos Celeronra, ráadásul kevesebbet fogyaszt és kevésbé melegszik.

Videokártya

Mindkét gép az integrált megoldásra támaszkodhat, amennyiben 3D grafikus megjelenítéssel kínoznánk őket. De nem fogjuk tenni, mert még olyan régi és egyszerű játékokkal, mint a World of Warcraft, sem sikerül elérni játszható mértékű fps-t, minimális beállítások mellett sem. Nyilvánvaló, hogy ez a hardver nem erre való. Bár a Celeron cpu-ban lévő 8. generációs videovezérlő közel 3x erősebb az Atoménál, a 6 fps-t hárommal szorova még mindig csak 18-at kapunk, ami az én megítélésem szerint játszhatatlan. 

Hang, kommunikáció

A hangszórók a gép alján helyezkednek el, ennek megfelelően akkor sem lenne túl nagy élmény a zenehallgatás rajtuk, ha csúcsminőőségű egységek kerültek volna a gépekbe. Nyilván erről szó sincs, belépő szintű csipogókat kapunk. A hangerő megfelelő, torzítás ritkán van, videókonferenciára, skype-ra elég a tudás, de ennél többet ne várjunk.

A hálózati kapcsolatok terén a gépek mérete miatt mindkettőből kimaradt a LAN csatlakozó, de vezetéknélküli megoldásokból nem kell nélkülöznünk semmit, nagysebességű wifi és 4.0-ás bluetooth áll rendelkezésünkre. Mindkét gépben 0,3 Mpixeles webkamera található, természetesen mikrofonnal együtt.

Memória, háttértár, bővíthetőség

2 GB DDR3 memória jutott a gépekbe, sajnos egyikben sem bővíthető. Alapfeladatokra elég lehet, de aki böngészésen és filmnézésen túl is használni akarja valamire a gépeket, annak ez elég jelentős korlátot fog jelenteni. Ugyanez a helyzet a háttértárral, mely a kisebbik gépben 30, a nagyobbikban 60 GB. Az integrált eMMC chipek sebessége egy gyorsabb HDD-vel van egy szinten, tehát hiába beszéünk chipekről, messze elmaradnak egy SSD sebességétől. A 32 bites Windows 10 alapesetben 13-16 GB-ot foglal el, tehát nem sok szabad helyünk marad, ráadásul az is egyre fogyni fog, ahogy újabb frissítések jönnek az operációs rendszerhez. Egy 64 vagy 128 GB-os microsd kártyával érdemes megtoldani a tárhelyet. A nagyobbik gépben rendelkezésre áll egy m.2 bővítőhely egy további ssd-nek, kérdés, hogy az operációs rendszert át lehet-e valahogy bűvészkedni erre, mert az sokat dobna a sebességen.

Hőmérséklet, zaj, üzemidő

A gyenge hardver egyik előnye, hogy akár passzívan is hűthető. Mindkét gép kísérletet tesz erre, méghozzá egészen jó eredménnyel. A burkolati hőmérsékletek rendben vannak, a belső hőmérséklet is megfelelő, egyedül a TDP korlát gördít elénk akadályokat, de azt elég durván teszi, hiszen ha egyszerre terheljük a cpu-t és a vga-t, akkor előbbi hamar eldobja órajelének kétharmadát(!), a tesztprogram szerint az 1584 MHz-es órajel a kettős terhelés alatt egésszen 500 MHz-ig csökken. Mivel a cpu csak 63 fokra melegszik, ezért ez egyértelműen a fogyasztási korlát miatt történik. 

A másik előny az alacsony fogyasztás, természetesen mindkét gép kiemelkedő akkuidővel büszkélkedhet. Utazás közben akár 7-8 (a kisebbiken 9-10) órán keresztül is netezhetünk vagy filmezhetünk rajtuk. Érdekesség, hogy az erősebb cpu fogyaszt kevesebbet, ezért a kisebb gép bírja tovább akkuról.

A gépek nem a szokásos Lenovo töltőt kapták, ráadásul a két 100S töltője sem kompatibilis egymással.

Értékelés

Minden gép jó valamire, ha másra nem, billegő asztal lába alá támasztéknak. Ahhoz, hogy el tudjuk helyezni a piacon a Lenovo belépő szintű gépeit, meg kellene határoznunk a célcsoportot. Nyugdíjas nagyszülőknek az unokákkal facebookozni, emailezni megfelelőek lehetnek ezek a gépek, jellemzően ez a célcsoport nem hordozza a notebookját, vigyáz rá, nem önti nyakon kakaóval és a lego autókat sem tologatja rajta. Ugyanakkor a nem túl jó webkamera miatt erre a kapcsolattartásra is csak feltételesen alkalmas a gép. Külön öröm az előretelepített Windows 10, hiszen a célcsoportnak komoly küzdelmet jelentene egy ilyen gép üzembe helyezése, hacsak nincs a közelben egy hozzáértő rokon. Mivel kicsi és könnyű gépekről beszélünk, szóba jöhetne egy diák, aki az egyetemen jegyzetel, tanul, olvas, de itt pont a hordozhatóság, illetve a hordozáskor fellépő igénybevételek azok, melyek nem fognak túl jót tenni a gépek olcsó műanyag házának. És nagyjából ennyi, minden más igénybevételre túl gyengék ezek a gépek, hardveresen is és a felhasznált anyagokat tekintve is. Természetesen segít a helyén kezelni a 100S-t az ára, ami még az olcsó notebook kategóriában is jónak mondható, bár például tabletből kapunk ennyiért hasonló hardverrel, de sokkal jobb kijelzővel szerelt darabokat is. Ha pedig nem ragaszkodunk az új géphez, akkor egy használt, 2. generációs Core™ porcesszorral szerelt üzleti gép ugyanennyiért messze maga mögött hagyja ezeket a gépeket mind minőségben, mind teljesítményben.

Case