A tesztelt gépet a Laptopszalon ajánlotta fel, megtekinthető és kipróbálható a Laptopszalon budai üzletében, illetve megvásárolható a Laptopszalon szaküzleteiben.

Áttekintés

2017.03.29. – A nagy hővezető paszta teszt

Új korszak kezdődik a játékos laptopok életében. Nem túlzás ez a felütés, hiszen két éve nem történt ilyen és ez elég sok idő a laptopok életében. Ráadásul az olcsóbb, 300 ezer forint körüli kategóriába érkező kártyákra immár 3 évet vártunk. Így hát biztosan sokakat érdekelni fog, hogy mit tud az Nvidia új Pascal architektúrája és a rá építkező, olcsóbb játékos gépekbe szánt Geforce GTX 1050 Ti.

Az első gép, mely eljutott hozzánk az új vga-val, a Lenovo Y sorozatának legkisebb, legolcsóbb tagja, az Y520. Bár a számozás azt sugallja, hogy az 1050 a 950M leváltására érkezett, ez egyelőre nem egyértelmű. A gép legolcsóbb változata is 320.000 forint, tehát jelen tesztben a hasonló árú, 960M-mel szerelt gépek teljesítményével fogjuk összevetni az új vga tudását.

Külső

Az Y520 a belépő szintet képviseli a Lenovo Legion fantázianevű sorozatában, így nem csoda, hogy sok prémium dolgot nem kapunk a külsővel. A design a helyén van, a csúcsosra képzett fedlap, a fekete géptest, a kiemelt hangszóróimitációk és a pirosan világító billentyűzet mind az Y sorozatra jellemzőlátványelemek. Azonban amikor kézbe fogjuk a gépet, egyből érezni fogjuk az olcsóságot, hiszen hiába keressük a 700-as sorozat fém házát. Az 520-as bizony teljes egészében műanyagból készült, ennek megfelelően nem nyújtja a 700-asok stabil, szinte márványlapszerű merevségét és prémium érzetét sem. A műanyag ház átlagos merevségű, valamivel elmarad a hasonlóan műanyag Dell 7566-tól minőségérzetre, merevítésekben. Különösen a kijelző rész az, amire kifejezetten vigyázni kell, mert könnyen hajlik.

A gép belső kialakítása már jobban hasonlít a 700-asokra, itt is találkozunk a csuklótámasz gumiszerű borításával, a billentyűzet pedig valószínűleg ugyanaz, mint amit a 700-asokba is szerelnek. Az Y700 tesztjében külön mondatot szenteltem a gép lábainak, amik akkor nem igazán töltötték be szerepüket, nem bírták az asztalon egy helyben tartani a gépet. Most szerencsére nincs ilyen gond, a gumilábak rendesen tapadnak.

Csatlakozók

A bekezdés elején lelövöm az egyetlen újonságot: USB-C. Ez az egyetlen pont, amiben újat tud mutatni az Y520 a korábbi modellekhez képest. Illetve van még egy dolog: a LAN csatlakozó átköltözött a bal oldalra, így a jobb oldalon egerező kezünk eggyel kevesebb kábelbe akadhat bele. Persze még így is maradt elég, hiszen a csatlakozóelosztás minden másban megegyezik az előddel, így a fontos dolgok a jobb oldalon találhatók.

A gép eleje üres, eltűntek a visszajelző ledek.

Jobb oldalról eltűnt a LAN csatlakozó, de itt van minden más, ami a korábbi sorozatnál megvolt, név szerint elölről hátrafelé haladva a bekapcsolást jelző led mellett találjuk az USB-C portot, az SD kártyaolvasót, majd következik két USB3-as port, és a sort egy HDMI csatlakozó zárja.

A gép hátulján találjuk a viszonylag nagy hűtéskivezető nyílást, mely még mindig csak a rendelkezésre álló hely 2/3-át foglalja el.

Bal oldalon a recovery gombot láthatjuk, mellyel a BIOS-ba tudunk belépni, mellette a headset csatlakozót, valamint az egyetlen USB2-es portot a LAN csatalkozó, a töltőnyílás és a töltésjelző led társaságában. Ezen az oldalon a sor végére a biztonsági zár nyílása került.

Beviteli eszközök

Egészen érdekes kiosztású billentyűzetet kapott az Y520. A kurzormozgató nyilak elkülönülnek a billentyűzet többi részétől és méretük is megnőtt. Cserébe kisebb lett a numerikus billentyűzet és eltűnt a Home-End-PgUp-PgDn gombsor. Ezeket a funkciókat az Fn gomb lenyomásával a kurzormozgató gombokból csalogathatjuk elő (ami a játékon kívül minden más felhasználásnál roppant kényelmetlen, ezt tapasztalatból mondom).

A gombok és az egész billentyűzet mechanikája amúgy minden tekintetben megegyezik az Y700-nál látottakkal. Az alátámasztás nem tökéletes, különösen középen. A gombok útja átlagos, felületük Lenovo-san csúszós, leütéskor enyhe zörgést produkálnak és a leütési visszajelzés sem túl határozott.

A touchpad némi előrelépést mutat, eltűntek az integrált gombok, kapunk két különálló gombot az aljára. Sajnos sok jót ezekről sem lehet elmondani, mert bár viszonylag halkak, de nehezen benyomhatók, használatuk során ez zavaró. Ráadásul fényes felületűek, ami könnyen sérül és koszolódik.

Hang, kommunikáció

Sokat fejlődött az utóbbi időben a notebookok hangzása. Egyre másra jelennek meg a mélynyomóval, több hangszóróval kiegészített rendszerek, melyek már jóval többre képesek, mint a régi csipogók. Különösen a multimédiás/játékos gépeknél figyelhető meg ez a fejlődés. Az is szokássá vált az iparágban, hogy a gyártó összeáll egy neves audiocéggel és együtt próbálják meg megerőszakolni a fizikát, azaz a kis méretbe elfogadható hangzást vinni, így egy alkalmi játékhoz már egészen jó hangokat képesek produkálni a gépek. Az Y700-asokba annó a JBL megoldása került két hangszóróval és egy apró mélynyomóval, melyek így együtt egész jó hangélményt nyújtottak. Az Y520 kicsit visszalép hangban, eltűnt a külön mélynyomó, vele együtt pedig eltűntek a mély hangok a gépből. A hangrendszer szállítója ezúttal az immár Samsung-tulajdon Harman. A kifejezetten apró hangkeltőkből tisztán szólnak a magas és a közép hangok, de egy-egy játékbeli robbanásnál bizony nagyon hiányzik a mélytartomány. Szintén az apró méretnek köszönhető talán, hogy a gép maximális hangerőn is kifejezetten halk marad.

A kommunikációs pakk a „szokásos”: gigabites LAN (RealTek RTL8168), ac-s Wifi és 4.0-ás Bluetooth (RealTek RTL8821AE), valamint a HD felbontású webkamera.

Kijelző

Javult a gép ergonómiája, már ami a kijelző nyitását illeti. Az Y700-nál a vékony perem miatt szinte körömmel kellett felnyitni a gépet, itt már nincs ilyen gond. A zsanérok könnyen járnak, kis óvatossággal egy kézzel is ki tudjuk nyitni az Y520-at. Cserébe a nyitott kijelzőnek több centis holtjátéka van. A hajlításokkal szembeni ellenállása is meglehetősen gyenge, belépő szintű gépeknél láthatunk ilyen mértékű képernyő elszíneződést.

A panel szerencsére IPS és fullhd felbontású. Megjelenik az olcsó ips panelekre jellemző bevilágítás is, mely gépről gépre változó mértékű és a pontatlan összeszerelés okozza.

Processzor

A Lenovo az egyik legerősebb Kaby Lake processzort építette a gépbe, az I7-7700HQ-t. A négy magos, nyolc szálon dolgozó központi egység alapórajele 2,8 GHz, mely turbo módban egy magnál 3,8, 2 magnál 3,6, négy mag esetén pedig 3,4 GHz-ig mehet fel. Munkáját 6 MB cache segíti, TDP értéke pedig 45 W. Az előző generációs párjánál, a 6700HQ-nál mintegy 7-10%-os teljesítménynövekedést sikerült elérnie.

Grafikus kártya

A gép legnagyobb újdonsága, ahogy már többször is említettem, az Nvidia új, Pascal architektúrás vga-ja, a Geforce GTX 1050Ti. A kártya teljesítménye durván az előző generációs 970M-nek felel meg, annál jóval olcsóbban és kisebb fogyasztással (~70W).

A Pascal architektúráról röviden annyit kell tudni, hogy (túl a rengeteg kisebb optimalizáláson és az új funkción) igyekszik elmosni a teljesítménykülönbséget a laptop és az asztali verziók között. A chip ugyanaz mindkét esetben, ugyanannyi streaming processzort találunk mindkettőben, a laptop verzió egyedül órajelekben gyengébb az asztalinál, tehát a teljesítménybeli eltérés nem túl nagy. De legalábbis sokkal kisebb, mint a korábbi verzióknál, ahol az azonos elnevezések mögé biggyesztett M betű lényegesen kisebb teljesítményt takart.

De nem is szaporítom a szót, beszéljenek a számok. Először is nézzük meg, hogy két fontos játék esetén hogy alakul a teljesítmény a rivális-előd 960M-hez képest.

Látható, hogy immár maximális beállítások mellett is megvan a játszhatónak minősíthető fps mennyiség. A további tesztekből kiderül, hogy jelenleg az 1050Ti szinte minden játékot képes maximálishoz közeli beállítások mellett élvezhető sebességgel futtatni.

Memória, háttértár, bővíthetőség

Egy darab 8 GB-os DDR4 modullal érkezett a gép, így még van lehetőségünk bővíteni. Már amennyiben szervizbe visszük, hiszen a memória slotokat jó Lenovo-s szokás szerint egy fém kupak takarja.

Brutálisan gyors az m.2 PCIE slotban lévő ssd, de sajnos csak 128 GB méretű. Figyelembe véve a Windows méretét, 2-3 nagyobb játéknál többet nem nagyon tudunk rá telepíteni. Szerencsére van egy HDD is a gépben, ami viszont egy borzasztóan lassú darab, 5400-as fordulatszámú 1 TB-os szerkezet. Úgyhogy választanunk kell, hogy sok játékot teszünk a filmre vagy keveset, de azok gyorsan töltődjenek be.

A bővítés a gép aljának eltávolításával kezdődhet, melyet a szokásos csavar és patenterdő tart a helyén. Az átlagnál kicsit könnyebb ugyan eltávolítani, de azért inkább bízzuk szakemberre a dolgot.

Hőmérséklet, zaj, üzemidő

A gép aljának közel háromnegyedét foglalja el a hűtőrács, mely közvetlenül a dupla ventilátoros hűtés alatt helyezkedik el. Ezúttal elmaradt az Y700-nál látott porszűrő betét. Hőcsőből is duplát kapunk és nagy méretű bordák segítik a hőleadást, a gép belsejének felső harmadát a hűtés uralja. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban: jó hír, hogy throttling-gal nem fogunk találkozni. A rossz, hogy a hűtés nagyon hangos. Már alacsony terhelésnél is hallani a hangját, de játék alatt  igazán zavaróvá válik. Már az Y700-nál is probléma volt, hogy nem csak a levegő áramlását hallani, hanem a ventilátoroknak is van egy magas, süvítő hangja.

A külső hőmérsékletek viszonylag kulturált tartományon belül maradnak, a billentyűzet jobb felső része melegszik csak 40 fok fölé, de itt amúgy is csak a numerikus gombok találhatók, tehát annyira nem zavaró játék alatt. A gép alján is 40 fok körüli hőmérsékleteket mérhetünk.

A Lenovo mérnökei valamit félrenézhettek a specifikációban, vagy spórolni akartak a súllyal. Nem tudom melyik vezetett oda, hogy egy ilyen gépbe csak 45 Wh-s akkumulátort sikerült beépíteni. Hogy érezzük ennek a súlyát: terhelés alatt, teljes fényerőn 25 perc az üzemidő. Azaz huszonöt perc. Kevesebb, mint fél óra. Agyrém. Cserébe az akku viszonylag gyorsan feltölt, a megszokott 2 órával ellentétben kb. másfél óra múlva már újra ott tudjuk hagyni a konnektort, újabb 25 percre. A kis akkuból természetesen az is következik, hogy a filmnézés és netezés sem fog túl sokáig tartani, egy 3 órás filmbe épp hogy belevághatunk.

Egészen érdekesen alakul a gép energiagazdálkodása, mikor akkuról működik. A legtöbb gép ilyenkor visszaveszi a vga órajelet, a cpu-t pedig hagyja teljes sebességen menni. A Lenovonál valamiért mindkét órajel nagy ugrásokkal változik, ami különösen zavaró egy játék alatt, amikor hirtelen felére esik az fps majd pár másodperc múlva visszaáll.

A végszó ennyi: akkuról ne játszunk a géppel.

Értékelés

Az Y700 értékelésénél a design volt a fő téma, hiszen meglehetősen forradalmi és „dögös” külsővel érkeztek a gépek. Az Y520 valamivel konszolidáltabb, egyszerűbb, de azért még mindig magán hordja a játékos gépek jellemzőit a textúrás és élekkel megtört fedlapon, a piros háttérvilágítású billentyűzeten és a kiemelt hangszórónyílásokon.

A gép legnagyobb újdonsága természetesen az Nvidia új vga-ja, mely egyelőre beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az olcsóbb, 1050-es változat is képes játszható sebességgel és játszható minőségben futtatni szinte minden mai játékot, még az erőforrás igényeseket is.

Lassan szállingóznak az új vga-s gépek, a végleges verdikt előtt mindenképp érdemes megvárni a többi gyártó megoldásait, hogy el tudjuk helyezni a Lenovo Y520-asát a termékpalettán. Úgy gondolom, hogy az Y520 valahol a középmezőnyben fog elhelyezkedni. A jó bővíthetőség, az IPS kijelző és a jó hűtés lesz a pozitív oldalon, a műanyag ház, a hangos működés és a nem túl meggyőző hangminőség pedig a mérleg negatív oldalára fog kerülni.

Case